Búcsú

Mikor őszirózsa hullajtja hófehér szirmait,
s angyalszárnyon szólítja sóhajtva gyermekit,
mikor minden embert zokogás fojtogat
s egy szivárványba repíti a szél a fáradt hamvakat,
jöjj, sírd vállamra búcsúd könnyeit.

A tündöklő gyertyalángok a szívünket éltetik,
s míg bennünk zengeti a szólam a régi zongorát,
Ők békésen keringőznek az égi holdszínű gondolán,
mert egy könnycsepp mindazokért új csillagot festett,
kik értünk éltek, nekünk voltak,
s velünk egykor egyek lesznek.