Augusztusban, mikor enyhülnek az éjek,
csillagok hozzák az álmaink elénk.
Zuhannak, majd mikor szívünkig elérnek,
gyönyörű fényük a távolságba ég.
Ha szökik egy levél, követi a másik,
sárgára aszalva csillámló nyarunk.
Látod, minden szépség a föld felé vágyik,
mi mégis folyton az égre bámulunk.
8 hozzászólás
Kedves Netelka! Gratulálok a pályázaton győztes versedhez. Üdvözlettel: Túti I.
Köszönöm szépen 🙂
Nagyon tetszik! Annyira röviden és frappánsan vezeti be a témát, és olyan egyszerűen fogalmazza meg ezt a komoly kérdést. Nem csoda, hogy első lett! Gratulálok!!
Köszönöm, kedves Botond 🙂
Egyetértek az előttem levők hozzászólásával, tényleg nagyon jó lett:)
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Netelka!
Annyira könnyed és lágy, hogy élmény volt olvasnom! Gratulálok nagyon szép vers!:)
Köszönöm, kedves sleepwell 🙂