Hallod a néma sírását?
Hallod a bús zokogását?
A föld beteg, csendben szenved.
Húsa is rothadni kezdett.
Ma még ez megállítható,
Ma még visszafordítható!
Azt súgták az esőcseppek,
Hogy emberek figyeljetek!
Már gyökeret vert az ármány,
Már a hamis szó a bálvány.
Ma még ez megállítható,
Ma még visszafordítható!
Van, aki aludni menne,
Csak fedél lenne felette.
Mi csak kis porszemek vagyunk,
Álmunkkal fellegben járunk.
Mégis remélünk és bízunk,
Erről regél a mi dalunk.
Ültess Fát! Tanítsd gyermeked!
Higgy! Segítsd azt, ki elesett!
Ma még ez megállítható,
Ma még visszafordítható!
2 hozzászólás
Ötletes a versed, kedves Elizabeth, csak azt nem értem, minek az a két vessző a címben.
A vers alapján így kellene kinéznie: A Föld jajszava.
Üdvözletem
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm az észrevételt! Fel se tűnt 🙂