Hiába kérnéd, ne sírjatok, tiltanád a könnyeket,
mondanád – ez csak a testem én nézlek titeket.
Itt állunk, fekete gyászban, szívünk megszakad,
meleg szavaid helyett, meggyötört test maradt.
Még pár pillanat, ez sárga föld örökre betemet,
kisírt szemekkel, nézzük hideg, nyughelyed.
Az örök ágyat, hol végtelen szerelmed várt rád,
elmentél, már odafenn szeretheted, nagypapát.
Lelked vigyáz ránk, én arcomban őrzöm arcod
az idő ecsete, rám festi majd, minden vonásod.
Már nem látunk, de lelkünkben örökkévaló életed,
mit odafenn, hallhatatlan, tovább élheted.
10 hozzászólás
A temetésemen ezt olvastatnám fel,de lehet saját versemet olvastatom fel.Az is megeshet mind kettőt.Szomorú,búcsúztató,mégis jelzi egy jó ember halála után is ittmarad,lagalább egy-két generáción át.Még gondolkodok melyikünk verse legyen a temetésemen,remélhetőleg lesz még időm gondolkodni.Gratulálok!
üdvözlettel:Metal Koala 🙂
Bár igaz a vers nagymamának írodott “már odafent szeretheted,nagypapát”azért még lehet belefér a temetésembe. majd 70 év múlva.Mindan jót Kriszti!Részvétem! 🙁
üdvözlettel:Metal Koala 🙂
Kedves Ati
Köszönöm kedves szavaid, és bízom benne, hogy erre még minimum 70 évet várni vogsz!
Tudod, én őt nem engedtem még el….!Most, hogy ekkora káosz van az életemben, itt van, és nyugalomra int.Nagyon szerettem, és még mindig nem hiszem el , hogy elment.
Annyi mindent akartam még mondani neki!
Ölellek szeretettel:Kriszti
Többet takar mint “gyászvers”.Elgondolkodtat…..Köszi hogy olvashattam.Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Köszönöm, hogy olvastál, és a versem mögé láttál:Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti versed csodálatos emlék Nagyszüleidnek. Nagy a hasonlóság kettőnk versében.Édesanyám 8. éve, hogy itt hagyott, de még mindig nem tudom elfogadni.
Sokszor úgy érzem, hogy itt van velem.
Gyönyörű versedhez gratulálok.
Drága Györgyi!
Köszönöm, bizony én sem hiszem a mai napig, és sokszor érzem a nagyit.Millió puszi:Kriszti
Kedves Kriszti!
méltó emléket állítottál!!
érezni a tengernyi szeretetet, amit
nagymamád iránt érzel-éreztél…
ölel leslie
Én is nagyon szerettem a nagyszüleimet,
talán csak nem volt időm kimutatni és viszonozni
az Ő szeretetüket. Ezt azóta is bánom, sajnálom.
Most már csak az emléküket tudom ápolni és fenntartani. : (
Sajnos az ember csak utólag érti – érzi meg, hogy mit és hogy
kellett volna tennie, szeretnie.
Sz
Kedves Szirom
Bizony, amíg élnek szeretteink, az oly természetesnek tűnik, és nem is hisszük, vagy nem akarjuk hinni, egyszer elmennek…vége.Akkor marad az űr, a fájdalom, és megannyi el nem mondott szó, amiket nem tudtunk, vagy nem tartottuk még életükben fontosnak arra, hogy elmondjuk nekik.Annyi mindent akartam még mondani a maminak, de ő nem várt, és én nem siettem.Fáj, és bár az élet része a halál, kivel mondhatni, én már személyesen is találkoztam…nem akarom elfogadni!
Köszönöm, hogy szántál rám időt:Szeretettel:Kriszti