Halk akkordok szelíden kergetőznek,
elmerengve a múlt országútján.
Az emlékfoszlányok oly vakmerőek,
ismert dalt pendítve lelked húrján. Elfeledett érzelem táncol buján,
amint magadelé nézel kábán,
és megsimítja szíved titkos zugát,
szelíd mosolyát villantja árván. Küzdelem nélkül otthagyott, oly gyáván,
amint átölelt a bús fájdalom.
Túlléptél már az egykori hibáján,
hisz követted, szeretve őt vakon! Pillantásod elvész a messzeségben,
most fényképét tartva a kezedben.
elmerengve a múlt országútján.
Az emlékfoszlányok oly vakmerőek,
ismert dalt pendítve lelked húrján. Elfeledett érzelem táncol buján,
amint magadelé nézel kábán,
és megsimítja szíved titkos zugát,
szelíd mosolyát villantja árván. Küzdelem nélkül otthagyott, oly gyáván,
amint átölelt a bús fájdalom.
Túlléptél már az egykori hibáján,
hisz követted, szeretve őt vakon! Pillantásod elvész a messzeségben,
most fényképét tartva a kezedben.
2023. 03. 17.
3 hozzászólás
Kedves Ilona!
Tényleg ilyen…
Barátsággal, Imre
Kedves Ilpaki!
Nagyon tetszett a szonetted!
Az emlékek mint:
“Halk akkordok szelíden kergetőznek”
benne!
Csoda szépen zárod.ahogy elmerengsz,
fényképét tartva a kezedben!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Fájdalmasan szép soraid érzéssel és megértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita