Fürge mókus
Ugrándozott,
Ágról-ágra,
Mert így szokott.
Szabadon él,
Dolga semmi,
Nem parancsol
Neki senki.
Ifjú gyermek
Kipécézte,
Szobájából
Egyre nézte.
A szívében
Kapott helyet,
Kis mókusból
Barát lehet?
„De jó neki.”
Irígykedett,
Jön az este,
S bármit tehet.
Itt bent bezzeg
Aludni kell,
Álommanót
Nehezen lel.
Jó sok fagyit
Inkább enne,
Ó bár egyszer
Mókus lenne.
Szökkenne ő
Fáról, fára,
Lenne biztos
Sok pajtása.
De gyermekként
Elég durci,
A suli meg
Olyan uncsi.
Van úgy gyakran,
Berzenkedne,
S jó fiúcskát
„Vágja zsebre”.
A társait
Megvicceli,
Orcájukat
Sárral keni.
Beleharap
Uzsijukba,
Tornacipőt
Jól eldugja.
Szóval nem volt
Egy kis angyal,
„Élénk gyermek,
Nincs itt nagy baj.”
Ezt mondta rá
Keresztanyja,
Lovat alá
Néha adja
Anyu óvná
Állva mellé,
Szeretettel
Átölelné.
Ő ez alatt
Csokit enne,
Pedig már dél
Közel lenne.
Soha többé
Főzeléket,
Egész nap csak
Édességet.
Ezek jártak
Kis fejében,
Míg a mókus
Éppen tétlen.
Nem szundizott
Ócska szánon,
Üldögélt csak
Tölgyfa ágon.
/A folytatásban a gyermek, szeretne a mókussal helyet cserélni. Mi van, ha ez sikerül, ám aztán nem lehet visszacsinálni? Vajon milyen élete lehet egy kis mókusnak embertestben, és egy gyermeknek távol édesanyjától?/