A gyertya fénye imbolyogva táncol,
bolondos árnyakat vetít a falra.
Kirajzolódik egy bohóc alakja,
meg egy kicsit talán te is kilátszol.
Lehet, bohóc, az én vagyok. Te érted,
mikor mi bánt, miért nevetve sírok.
A gyertya lángja fényesíti sírod,
de nem tudok imát rebegni érted.
Bogár esett a lángba, fénybe vágyott.
Avart kavart a zord idő felettünk,
s leszállt a köd az őszi éjszakára.
Kioltja, lásd, a szél a gyertyalángot,
s az elvirult nyarunkat elfelejtjük.
Az ablakom sötét. Szorosra zárva.
13 hozzászólás
Mennyi szomorúság van ebben a szépséges szonettben!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Nem annyira a halál, hanem az elmúlás fáj az embernek. a halál ennek csak egyik formája.
Szeretettel: Kati
Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, napsugár cirógatta reggelt kívánok: Zsuzsa
Köszönöm, és én is kívánok neked minden szépet és jót!
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Szépséges és mélyen szomorú ez a szonetted. Ugyanakkor mégis érzek benne valamilyen belenyugvást is a változtathatatlanba.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Jól érzed a nyugalmat. Bizonyos kor után az ember megpróbál mindent kívülről nézni.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kirajzolódik egy bohóc arca…
ablakom sötét, feledjük ezt a világot.
jól írsz Szil
de várok tőled vidámságokat!
szeretettel: túlparti
Szia túlparti!
Most így sikerült, de próbálkozom vidámabbal is.
Köszönöm a születésnapi üdvözletet.
Szeretettel: Kati
és boldog születésnapot
Szia Kati! 🙂
Örömmel olvastam újabb szonettedet, még ha nem vidám, akkor is. Eleve meghatározott, hogy ez a forma mélységet kíván, úgyhogy a melankolikus hangvétel szinte kötelező, bár akadnak könnyedebb szonettek is az irodalomban. Ezt te nálam jobban tudod. 🙂
Lám, nekem lett igazam, te is csapdába kerültél. Aki egyszer megízleli, nem tudja abbahagyni, telhetetlen lesz és egyre jobbat, egyre szebbet akar. Ez így is van rendjén. 🙂
Látom, hogy hatodfelesekre tervezted, néhol eltértél tőle. Ez nem baj, szerintem szépen futnak a gondolatok, teljesen átjön a merengés.
Nyilván mindig lehet csiszolgatni egy-egy versünkön, lehet szépíteni a rímeken és a ritmusokon, de az is fontos, hogy megszólaljon.
Szépen szól. 🙂
Köszönöm az élményt. Nekem dupla amiatt, hogy sikerült becsalogatnom téged ebbe a csodálatos világba. 🙂
Szeretettel: Kankalin
(A láncversedet nem teszed ki?)
Szia Kankalin!
Igen, így van, a jambuszok beleülnek az ember fülébe, nehéz tőlük szabadulni. Én is sokat javítgatok egy-egy versen, főleg, ha ilyen kötött a forma. Szerintem tökéletes vers nincs is.
Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönettel tartozom a szonett műfajért is. Magamtól biztos nem próbáltam volna ki.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
csodaszép!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati