VERGIßMEINICHT
Es blüht ein schönes Blümchen
Auf unsrer grünen Au.
Sein Aug‘ ist wie der Himmel
So heiter und so blau.
Es weiß nicht viel zu reden
Und Alles, was es spricht,
Ist immer nur dasselbe,
Ist nur: Vergißmeinnicht.
Wenn ich zwei Äuglein sehe
So heiter und so blau,
So denk‘ ich an mein Blümchen
Auf unsrer grünen Au.
Da kann ich auch nicht reden
Und nur mein Herze spricht,
So bange nur, so leise,
Und nur: Vergißmeinnicht
____________________________
KÉK-NEFELEJCS
Csodás, apró virág nyit
Zöld rétünk dús gyepén,
Az ég világoskékje
Tükröz derűs szemén.
Szerény és nem beszédes,
Minden, mit mondogat,
Egy szó csupán, de nem több:
Nefelejcs. Ennyi csak.
Ha rám tekint egy kék szem
Derűsen, kedvesen,
Zöld rétünk szép virágát
Idézi föl nekem.
S mert oly nehéz beszélnem,
Szívem, hallasd szavad,
Gyengéd legyen és féltő:
Nefelejcs! Ennyi csak…
_________________________