Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem pálmaág, nem is rózsaszirom,
csak amivel nyűtt életem takargatom.
Rajta van lám, minden jónak nyoma,
s megbúvik életem bánata, nyomora,
messziről nézve szép, cifra kelme,
közelről egy élet, egy sors rejlik benne.
Várja, hogy a hajnal mit hoz mára,
színe milyen lesz, piros, zöld, vagy sárga,
szeretet, remény, kétely virága
hullik-e majd ma a cifra palettára.
Eljött a hajnal, s ahogy felfeslett
a sötétből, elé reményemet vittem,
nem harsányat, nem követelőzőt,
csak ami szívemben őszinteségből nőtt.
Csak legyen utamon világosság,
adjon az életem kenyeret és munkát,
csak szeretet járja át a napom,
s legyen hova majd fejemet lehajtanom.
Tudom, sokan kelnek e reménnyel,
s este fekszenek le kétségbeeséssel,
szánd meg embereid, ő Földanyánk,
s jöjjön hajnaloddal egy igazabb világ.
Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem harsányat, nem követelőzőt,
csak amit a szívem őszinteségből szőtt.
4 hozzászólás
Kedves Norvi !
Egy újabb szép alkotás, mi megmutatja mi lenne fontos a számunkra.
Nagyon szépen zártad a végét.
Nagyon tetszett !
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon szépen köszönöm! Mindig jó érzés olvasni, hogy nem hiábavaló egy-egy írás.
Üdv. Norvi
Kedves Norvi!
Szépséges versed őszintesége meghatott. Rímei egymásba karolva csörgedeztek.
Öröm volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán!
Köszönöm szépen, hogy örömmel olvastál.
Norvi