Halni akarsz… talán jó lesz neked,
De gondolj másra s lásd szemed előtt,
Ördögien vigyorgó képét a sorsnak,
S lásd, érezd, halld, kárörvendését,
– Megfutamodtál!
S ha mégis megtennéd, nyugalmad
Sohse lészen, mert Te megfutamodtál,
És gyáva voltál.
4 hozzászólás
Kedves Rudy!
Milyen igaz! Sosem szabad megfutamodni!
S ezt a megfutamodást nem lehetne többé visszavonni…
Elmélkedésed örökérvényű, hiába régi.
Kedves Dóra!
Igen fenntartom az akkori "állításomat".. hiába az eltelt évtizedek, a majd 50 évnek.
Azzal együtt hogy bizonyára minden ember életében előfordulnak – előfordulhatnak – oly pillanatok – időszakok- amikor azt gondolják, hogy jobb lenne "feladni"…
Nekem is voltak… de eddig mindig megküzdöttem az "árnyaimmal".
Olvasd el – hallgasd meg – a "Gyász nász c. versemet, dalomat!
Szeretettel: Rudy
Örök kettősség a bátorságról: Élni, vagy wldobni az életet, nekem ezt a kettősséget hozta a versed. Tetszett, hogy tömörségében is visszaadta nekem a ketség szorongatását.
aLéb
Kedves aLéb! Köszönöm hogy írtál. örülök, hogy tetszett.
Üdv.: Rudy