A Híd

Az első két sor annyira hihetetlenül nagyszerű, hogy sajnos ezután bármit írsz, az már majdnemhogy csak rosszabb lehet… 🙁 Az életnyomvonal-egy vak vonat rímeltetés például rettenetes kontraszt emellett. Lehet, hogy egy közepes sor után ez is elmenne, de itt, ezer bocsánat, kirí, hogy egyszerűen erőltetett. Pedig maga a 3. sor még jó volt nagyon, két hosszú szó, mégis ritmikus és pattogó.

A második versszakban azért utolérted magad, a létkapcsoló lánc képe tetszik nagyon meg a "Halott lánchalomba láncolt eszmék." Azért a rímek itt se egészen tökéletesek, de bocs, most csak kötözködős hangulatomban vagyok…

Nem értem, miért változtattad meg a 3. strófában a rímképletet. Bár megjegyzem a csavarok-kavarog szerintem nagyon szépen összecseng, és még a becsavarodott szó kettős értelme is megvillant némi nyelvi leleményt, de annyira fura a szóhasználatod… vannak nagyon klassz szókapcsolatok, mint már említettem, de néha (a kelleténél gyakrabban sajnos, de nem vészesen) előjönnek ezek a "különlegeset akarok írni" szavak, mint a szennyfolyó meg a büdös illúzióörvény, és, nekem legalábbis, nem tudja átadni azt az elkeseredett vagy nem tudom milyen hangulatot átadni, amit szeretnél. Egyébként az vesse rád az első követ… szóval magam is csak azért írok ilyesmiket neked most, mert én is estem már számtalanszor ebbe a hibába, de tisztában vagyok vele.

Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem… talán még visszanézek.
De a HÍD értelmezése mindenképpen figyelemreméltó. Sokminden van ebben a képben még kiaknázatlanul. Csak hajrá.

Üdv és remélem nem bántottalak meg.
Zsázs