A fenyvesek mögött lapult, ezer köd zúzmarája tépte szét a képet
Íves, szép sziluettje, határozott körvonalat bontott még így is az égen
Hiszi, ha már nincs kötél, a két oldal így már nem csak egy esély, hiszen
Ő az…aki a partot a parttal, bilincsbe zárja, büszkén uralja a horizontot
Pillérei, találnak egy biztos pontot, és akkor határozott a felkelő nap,
és a hajnal után rávetette a szép fénysugarakat…
Két partot átölelve láncol egybe, mégsem fűz ez a gondolat Minket össze..
Elfogytak a fénnyalábok, az éjszaka sátorba rak, pillérek közt surranok
A folyó én vagyok….
4 hozzászólás
Elnézést Mindenkitől a tördelésért, valahogy nem működik az a középra igazítás gomb itt, ráadásul, önhatalmúlag így "rakódott" fel, pedig kétszer is átírtam, –no mindegy…)))
Ja és a "két köt", sem túl jó…ne is olvassátok tovább…
Jó gondolatok, szépe fogalmazva Dini, nekem a tördeklés sem volt zavaró, talán a gondolatiság miatt.
aLéb
Kedves dinipapa a nagyon szép gondolatodhoz szeretettel gratulálok!:)
Nekem is van egy hasonló versem, lehet majd felteszem!
Kedves Dinipapa!
Kölcsön adhatnád nekem most ezt a szép hidat.
Jó neked, hogy te vagy a folyó. Így minden kis ágba benézhetsz, megláthatod a tengert.
Kicsit irigyellek.
Tetszett a versed, szinte a lelked dobog benne.
Üdv: József