Ülök egy híd tetején,
Egy magas híd tetején.
Alattam vad folyó rohan,
Felettem tűzgolyó robban.
Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a kabátom felveszem.
S elindulok.
Egy hosszú úton,
Hideg, téli napon.
Ülök a híd tetején,
A magas híd tetején.
Alattam ezer kísértet,
Felettem pokoli fények.
Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a csizmám felhúzom.
S elindulok.
Azon a hosszú úton.
Egy ködös, őszi napon.
S míg ülök a híd tetején,
Alattam rohannak a napok,
Rohannak belorusz papok,
Rohannak laudanum dalok,
Rohannak helléni bábok,
Rohannak extatikus álmok.
S míg ülök a híd tetején,
Felettem elszállnak az évek,
Elszállnak a szép emlékek,
Elszállnak a logikus érvek,
Elszáll ez a perforált élet.
Ülök a híd tetején…
~~~
/-kezemben tükröt tartok.
nézd meg benne arcod,
meséld el milyennek látod,
eltorzult álomvilágod-/[IG_KITOLT]
6 hozzászólás
Hát nem is tudom… Mintha nem e világi lenne ez a vers. Bevallom őszintén, de ne haragudj meg, nekem annyira nem tetszett. Vannak benne nagyon jó sorok, amikre érdemes odafigyrelni. Tudsz te ennél jobbat is! Biztos vagyok benne. Üdv
Nem haragudtam meg…
Nem fogsz leesni… foglak…:)
Köszönöm 🙂 Jólesik, hogy féltessz…
Szia! Nagyon tetszik ez az egész vers, főleg az, amiben a “laudanum dalokról” írsz! 🙂
Azt hiszem a legeslegutolsó versszakot -CSAK HA MEGENGEDED!- kiírnám idézetnek magmnak valahová. 🙂 Az a legjobb!
Ja, és az is tök jó, hogy nem mindig ugyanannyi sorból állnak a versszakok!
Jólesnek szavaid Kicsi Réka 🙂 Köszönöm, és örülök, hogy tőlem idézel 🙂