A körvonalak már
feloldódtak a sötétség
savában, mikor előjöttek.
Minden élő messze járt
a helytől, hol lakmározni
kezdtek. Nem élőlények.
Csak hangok, árnyak.
Valami egykori élet
romjain való csámcsogás.
Kacagtak. A húson.
A döghalálon.
A létezés hiábavalóságán.
Kacajuk csak a tompa
fényű hold hallotta meg.