A hitehagyott

Kopott a cipője, kopott a kabátja,
Elhagyta a nője, nincsen már barátja.
Egy üveg van nála, bor csúszik a torkán,
Alig van dohánya, így van ő most portyán.
Banda banda után, gyűlnek már a téren,
Dobolnak egy kukán, mellettük egy véreb.
Bőrkabátjuk mocskos, láncok lógnak azon,
Egyikük sem okos, csupa fura fazon.

Hitehagyott fickó ő,
Mégis kemény, mint a kő,
Hitehagyott fickó ő,
Kire reggel már nem jő!

Álltak ott a téren, épp egymással szembe,
Kést vettek a kézbe, úgy vártak a jelre.
Ekkor előlépett, ivott egy nagy kortyot,
Kiáltott egy szépet, majd előre rontott.
Vadul összecsaptak, villantak a pengék,
Csattantak a vasak, elborultak elmék.
Pár perc volt az egész, és mindennek vége,
Megjelent pár rendész, több autó kék fénye.

Hitehagyott fickó ő,
Mégis kemény, mint a kő,
Hitehagyott fickó ő,
Kire reggel már nem jő!

Bilincsek csattantak, suhant a gumibot,
Szemhéjak hasadtak, a rendész is vért ont.
Jött a Hitehagyott, nála meg kés lendült,
Jobbról szúrt egy nagyot, lövés hangja dördült.
Elterült a földön, a kést szorongatta,
Őrá nem vár börtön, mehet a pokolba.
Egy-két percig tartott s életének vége,
Hitehagyott halott, pedig nagy kár érte.

Hitehagyott fickó ő,
Mégis kemény, mint a kő,
Hitehagyott fickó ő,
Kire reggel már nem jő!