Égre néztem,
holdat láttam,
fényekben
az udvarában.
Rám nevetett
álarcában,
ragyogott
fény mámorában.
Megszédültem
amíg néztem,
Hold sápadtan
holt-fehéren.
Fehér felhők
mint jégtáblák,
a végtelent
összezárták.
Csillagoknak
fénye messze,
távolság
a messzeségben.
Magasságban
mélység lehet,
a távolságba
beleveszett.
Szédülök a
maskarámban,
földi létben
álruhámban.
Hold álarcán
lenge lepel,
lepelbe bújt
a végtelen.
11 hozzászólás
Amolyan esti tánc a fényekkel ez a versed. Tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel;Ági
Kedves Ági !
Magával ragadott versed: szinte dúdoltam, nagyon szép képekkel írtad meg.
Szeretettel gratulálok: Susanne
Kedves Susanne
Igen ennek a versnek az alapja egy csodálatos látvány, és egy rá csodálkozás erre a látványra.
Köszönöm,hogy olvastad.
Szereettel. Ági
Szia Ágnes!
Szép dallamos versed nagyon tetszett!
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Kedves Ágnes!
Ez egy ´fény mámorában´való
elmélkedés!
Nagyon jó gondolatok!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor
Köszönöm, hogy írtál és , hogy tetszett a versem.
Szeretettel üdvözöllek: Ági
Kedves Ágnes!
Mint egy festmény. A Hold az udvara és ott vagy te is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa
Mint mindig most is örültem, hogy véleményezted a versem.
Szép napot neked . Ági
Kedves Ágnes!
Tetszik a holdról szőtt alkotásod, dallamos, csak a vége döccent egy kicsit.
Olvastam már, s látom szereted az égitesteket beleszőni a gondolataidba… szeretettel gratulálok…Lyza
Kedves Lyza
Igazad van… tudok erről a hibámról de nem tudom kijavítani.Most is írtam egy verset … egyszer csak azt veszem észre, hogy mintha lenne egy dallama írom tovább… és más dallam jön elő. Igen gyakran nézek az égre fel….a verseimben is.
köszönöm , hogy írtál.
Szép napot neked! Ági