A Hold kapuja felett
átzörög a Göncölszekér,
mord lovasok, mokány paripák
átvágtatnak az éjen túli mezőre,
szívükbe temetetten hölgyük arca,
megroppant hegyek,szétnyílt sebek…
Háború tombolása, csattognak
a paták, villámlanak a kardok,
meglőtt csillagok lengenek ki
pályájukon, s vért fröccsentenek
a hamutelt rétek keserv-virágjai
fölé.
Az emberben alászáll az Isten.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Képeid nagyon különösek,
tele :megtorpant hegyek,szétnyilt sebek-el´
Minden jót a z ÚJ ESZTENDÖBEN!
Üd:sailor
Kedves Zoltán!
Versed egy sci fi filmet vetített elém, igazán "élethűen". Az utolsó sor, "Az emberben alászáll az Isten" viszont erőt ad a bizakodásra.
Őszintén gratulálok! magam
Kedves Ferenc!
Erősek a hasonlatok, igazán vérbő a történet, a vers végén pedig mégiscsak győz a hit. A műved igen érdekes gondolatokat tartalmaz. Üdv. Szilvi