Csendben állok, s némán…
Nézem hol áll nevem a fejfán…
Fekete Holló köszönt rám…
– Közeleg a vége már….
Hideg ráz, reszketek…
Holdfény, s láz… remegek…
Fekete Holló köszönt rám…
– Közeleg a vége már….
Fejfáról-fejfára….
Száll mint keselyű a hullára…
Fekete Holló köszönt rám…
– Közeleg a vége már….
Mellém ér s nem mozdulok…
Vállamra száll, csak sóhajtok…
Fekete Holló köszönt rám…
– Közeleg a vége már….
Lelkem sikolt, szívem rikolt…
Eltűnik minden, minden mi volt…
Fekete Holló szól hozzám…
– Közeleg a vége már….
Vállam rázom… hasztalan…
Zavarnám mi mozdulatlan…
Fekete Holló szól hozzám…
– Közeleg a vége már….
Halkan hallom hangod…
Ahogy nevem suttogod…
Fekete Holló szól hozzám…
– Közeleg a vége már….
Halvány fénysugár az…
az mi végső kiutat mutat…
Fekete Holló szól hozzám…
– Közeleg a vége már….
Utolsó fonál, s kezem utána kap…
Remény ébred, s hajtom a madarat…
Érzem megadja magát…
De reptében még visszakiált…
Jól vigyázz, hisz tudod már…
Közeleg, közeleg a vége már….
14 hozzászólás
Szia! Szerintem nagyon jó, dinamikus, a … kifejezi az űrt, amit a halállal kapcsolatban érzel (gondolom), fejfa, holló, vég, ez mind illik a halálhoz, és megadja a vers temetői szagát.
Köszönöm a pozitív kritikát 🙂
Gyönyörű vers, és.. most ez furán hangzik, de.. szeretem az ilyen témájú verseket. A holló az egyik kedvenc állatom, a maga misztikumával és sötétségével, így nekem már a cím olyannyira felkeltette a figyelmem, hogy talán még akkor is tetszett volna a vers HA nem lett volna olyan tökéletes, amilyen lett.
De nagyon jól megírtad, magával ragadó volt! Köszönöm sz élményt!:)
Csak gratulálni tudok! Így tovább!;)
Köszönöm a köszönömöt, s hogy szerezhettem kevéske örömöt… 🙂
Ezt minek szántad? parafrázisnak?
Nem tudom mire gondolsz…
mert ugye Poe-nak is van egy Hollója…
Van bizony, nekem is csak később hívták fel a figyelmem, hogy páran Poe Hollójára asszociálnak.
A két műben a hasonlóság csupán a Holló… a végzet madara.
Ha a halálról egy madárra kell asszociálnod az esetek 90%-ban a holló jut eszedbe.
A versem nem átírat, és nem parafrázis… egy befordult, depressziós éjjel szülte.
azért egyéb hasonlóságot is felfedezni véltem… példának okáért a “már” szó kiemelt használata
nincs abban semmi rossz, ha egy vers ihlet meg.
Szándékosan használtam a “már”-t, mert hangzása miatt nagyon könnyen a károgásra lehet asszociálni.
Fordítástól függ… én Babitsét ismerem, és nála biztos, hogy nincs a “már”. Amúgy tudom, hogy nincs abban semmi rossz, ha egy vers ihlet meg, de itt nem erről van szó…. Nagyon-nagyon rég olvastam Poe versét, azóta már ezerszer elfelejtettem, és addig nekem sem tűnt fel míg más nem említette.
Nekem is mindjárt Poe jutott az eszembe, de azért tényleg nem lehet hozzá hasonlítani. (Ez kritika és fejhajtás is egyszerre előtted). Mindazonáltal jók a refrének. És általában a rímek is jó el vannak találva. Grat Little Mr. Poe:)
Köszönöm 🙂
Annyira nem nyügőzött le e versed,mint mások.Nagy kőltők ismétlik soraikat,aláhúzandó a lényeget,de nálad ezt csak tőlteléknek vélem.Ez persze csak az én véleményem.Különben a vers ollvastán Poe jutott eszembe.
Van akinek tetszik, van akinek nem… nem vagyunk egyformák, és ez így van jól. 🙂
Hmm, de hol van az kitételként írva, hogy csak nagy költők ismételhetik soraikat? Ha hangsúlyozni akarok valami használhatok refrént, nem?