tudom… egy ember…
aki él…
ki harcol a napokért,
ki azt mondja: Barátom!
Ő az én barátom?
És én? – Vagyok e én is neki
egy igazi barátja?
Jó barátom…
e két varázslatos szó…
amit ma oly könnyen
ide – oda dobálnak,
a szó elszáll…
és bámulva nézel:
Én volnék neki
az ő egyetlen barátja?
Mint a száguldó gyorsvonat,
két-három elejtett szó,
fájó csend
semmitmondó hallgatás…
utánna egy röpke pillanat…
majd balga védekezés,
…a sok munka, a hajsza, a gond…
egy jó baráttal ezt megtenni soha sem szabad.
Egy szép kis idézet
a régi "jó" időkböl:
Az ellenségeidet szeresd,
de a barátod soha ne legyen kőböl;
Finom szitával szűrd meg,
csak az igazi maradjon veled,
mert egy hazug barát
számodra mindig a te végzeted lehet.
11 hozzászólás
Elgondolkodván a verseden, én még sosem mondtam a barátomnak, hogy barátom. Tudjuk!
Kedves Szusi!
nem az a legjobb barát, aki ezt naponta százszor is kimondja. A barátságot érezni kell szavak nélkül is. Lehet banálisnak tünnik, de amikor az első években itt kinn svájcban egyedül voltam a család nélkül, 1968-69-ben ez egyik itteni új ismerösömnek át akartam forditani, egy a gyerekkorunknban az emlélékkönyvben azt a sürün szereplő szöveget:
A barátság egy aranyfonál
amely gyorsan elszakad,
össze lehet ugyan kötni,
de a csomó örökre megmarad.
Sehogyan sem tudtam, és vettem egy könyvet közmondásokkal, hátha megtalálom benne. Azt nem találtam meg, de azon keresztül megszerettem a közmondásokat idézeteket, amelyek azóta még ma is helyettesitik az otthonhagyott barátokat.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az utolsó két sor nagyon megfogott.
Sok emlék jutott eszembe…
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella!
Igen, egy barátban csalódni, az az életünk egyik legnagyobb csalódása. A másik a szerelmünkben való csalódás.
De a csalódások tetőfoka, amikor a legjobb barátod eljegyzi a menyasszonyodat. Ez a csalódásban, olyan mint egy hatos a lotton.
Tapasztalatbol ismerem ezt az érzést.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az utolsó versszak nagyon érdekes.Az ellenségeidet szeresd,de a barátod soha ne legyen kőből ez igazán elgondolkodtató…
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Az originál mondás úgy hangzik:
"Az ellenségeidet szeretned kell, a barátaidat szűrni!" Néha egy kicsit akarattal összekeverem a fogalmakat, hogy az olvasót gondolkodásra ösztönözzem. De őszintén megmondva, szeretnél te egy kőszivű barátot?
Köszönöm, hogy elolvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az élet csalóka, az emberek is. Van aki kőszívűnek látszik de nem az.
Őszintén kőszívű barátot nem szeretnék.
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Hogy teljessen megértsed, hogy mi inditotta el ezt a verset, hogy én erővel miért akartam barátot, és mint tudjuk, kényszeriteni az ember az életében semmit sem tud, és amikor hajlandó sok mindenben hinni, akkor a csalódását, sem csoda, hogy mint az élet büntetését látja. Mindezt a holnapi prózámba, mint egy Kedves Ismerősöm…3-nak cimzett
írésben, el tudsz olvasni.
Addig is,
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Én hiszek a sorsban, de nem mindig értem. Voltam már életemben naiva,de már nem vagyok csak realista. Kényszerből semmi jó nem született szerintem.Amit hiszek vállalom.
Az ember hajlandó sok mindenben hinni….ebből a korszakomból már kinőttem.
Én is akartam erővel barátot, de rájöttem ez nem lehetséges.
Szabolcs megyei vagyok, az én világomat, érzéseimet megérteni nehéz.Szavaim néha félreérthetőek.Élet büntetése.Érdekes fogalmazás.Az élet néha büntet.Mindennek ára van.
Aki hiú, lehet elbukik.Ez az ember személyiségének hibája.Csodákban nem hiszek.
Barátság?Egyforma élet filozófiával rendelkező emberek között lehet jó barátság.
A hasonló sors, életforma is a jó barátság titka.Nekem ez a véleményem.
Elolvasom a holnapi prózádat.Kíváncsivá tettél.
Üdv:Ági
Kedves Ágnes:
A sorsunkat előre éljük, de csak hátrafelé tudjuk olvasni, megérteni. A realizmus nem rossz, de egy bizonyos százalék optimizmusnak kell benne lenni. A kényszer az sohasem jó. Hinni kell, de nem mindent, kételkedni ajánlatos(de nem a barátokban). ebböl a korbol sohaszem szabad kinnőni.A szavak, azok nagyon sokszor félreérthetők, sokan akarják is, de sokan nem ís értik a lényeget meg. Igen, a sors sokszor meg is büntet, pláne akkor fájdalmas, ha valamiben kételkedtünk, és mégis megtettük. A kis dolgok értékében kell hinni, és akkor megtörténnek a nagy csodák is. A barátság alapja a megbízás, ez gyerekkorban könnyű, felnöttkorban már nagyon nehéz, ezért a kevés barátság. Az emebrek nem hisznek egymásban.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményedet.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Hiszek, kételkedem mert élek. A sors büntet? Valakit biztos.Nem tudhatom.
Én hiszek az emberi jóságban.
Nem akarom elhinni, hogy az emberek nem hisznek egymásban.
A kényszer mi az? Nem olyan családból származok aki enged a kényszernek 🙂
Persze hogy nehéz felnőttkorban barátságot kötni, tapasztaltam.Ilyen az élet.
Barátsággal:Ági