Nem szólt bele
Isten a pörünkbe,
Amit lehetett,
A terített asztalról
A földre söpörtünk le…
Kifosztottan fekszik
A világ lábaink alatt,
Megtapossuk azt is,
Ami még megmaradt.
A vetés előtt állunk ismét,
A magokat a markunkban tartjuk még.
Semmilyen szín a határ,
Hol van még az aratás?
A jövő
By Poós Gergely
4 hozzászólás
Szia szergely! 🙂
… mert hát gyarló az ember, az Isten pedig pontosan tudja, mit akar. A többi elvileg rajtunk múlik, persze nem éppen könnyű a szántó-vető dolga, az aratásig pedig van még némi idő.
Tetszett a versed, mert összefoglalja mindazt, amit az ember ajándékba kapott, s amit eldobott, meg azt is, hogy össze lehet szedegetni apránként, tehát van kiút. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, hogy ilyen hosszasan és tartalmasan írtál a vershez, igen nekem is hasonló gondolataim voltak, amikor írtam…
Üdv, Gergő
Kedves Szergely!
Az ember nem becsülte meg, amit ajándékul kapott a Teremtőtől. Gondolkodás nélkül sok mindent eltékozolt. Jó, hogy úgy gondolod, hogy "A vetés előtt állunk ismét, A magokat a markunkban tartjuk még." – Bár igazad lenne, s azok, akik tehetnek a sok elkótyvetyélt érték visszapótlásáért, felébrednének. Talán megmenthető lenne Földünk minden ajándéka…
Rövid versed mélységeket takar.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastál… Én azt gondolom, nem a múltban kell keresni a megoldást, mert az injekció, amit eddig kívülről kaptunk, nem hatott. Ezért azt gondolom, hogy az embernek belülről kell megváltoznia, belülről kell mindent újra "felépítenie" belül kell megérnie mindennek, amit a külső injekció ugyan tartalmazott, de hatást nem ért el, mert kilökte a szervezetünk, nem fogadván be annak tartalmát. Azért tartunk itt. Ezért mindenki magán kell, hogy kezdje a nagy átalakítást és ez egy borzalmasan lassú folyamat lesz és sok-sok idő (több évszázad) kell majd hozzá, hogy beérjen. Krisztus azt mondja: térjetek meg. Virrasszatok. Aki maga nem tér meg és nem virraszt és nem imádkozik, annak mondhatnak kívülről bármit, nem hat rá. Még Krisztus szava sem. Ezért belülről kell újra felismerni azt a kincset, mely előbb utóbb megváltoztatja az embert és így a világot is.