Nem kell izzás, amely így világít,
Sem nagyság, csak állatok csordája, kisszerű népek
Hol vándorolnak a gyönyörű-szépek.
A múzeum, hol a Másikat kiállít
Egy csorgó szájú-ész tömegnek, hol szemmel követnek
Mindent adnak a vezető követnek.
Csak kacér hús, és göngyölődő élet
Mit fogni jó, és kóstolni az újkori Titánoknak szabad
Mikor kidob a lét, mert úgy szalad.
Hol még mesének tartják a véget
Tovább súgják füledbe, akkor is, mikor Szemétre visznek
Testvért összetört babának hisznek.
De izzik egyre a néprengetegnek
Hősére vágynak a zúgó, szétválaszthatatlan tengernek
Nem érnek semmit, hol ennyien teremnek.
És csak kiáltják a végzeteknek:
„Nem tudom mi a baj velem, csak többet akarok
Félek, nincsenek már bajnokok.”
Csak hullnak a hazug könnyek:
„Ments meg, ki ebből az érthetetlenségből, megvertek
Az asztalon csak garasok hevertek.”
Hát kell az izzás, amely így világít?
Nincsen nagyság, helyette csordák és kisszerű szépek
Hova vándoroljanak még ezek a népek?
1 hozzászólás
Miúúúú!
Örülök, ha úgy gondolod, hogy valóban ott van.
Kösz a gratulát
Üdv: FLex