Leonard Cohen – If it be your will
….január 15-re..talán most, ez a vers nem késik…
Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.
Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.
Tizenkét év nagy idő.
A vonalat törölték azóta,
de a hangod
mélyen a fülembe ivódott.
A lelkemben szól
akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál
a feledés takarója.
Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?
Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke vagyok rád s imádlak,
hogy az utolsó mozdulatodat
pénzre váltottam..
Nem.
Nem nyomorogtunk,
de nem volt bennem alázat.
A gyűrűdet zaciba vágtam.
Kellett kajára, iskolára.
Ki akartam váltani.
Megint elkéstem.
Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.
Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!
Holnap inkább tárcsázok.
Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.
Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..
de az is olyan szép lesz nekem.
11 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Mindenki életében eljön a pillanat, mikor megáll az idő.
Talán szívesen visszaforgatnánk, de nem lehet…
Gratulálok versedhez, mely mélyen megérintett.
Szeretettel, Judit
A házassági évfordulónk napján halt meg Édesanyám. Az a nap nekem azóta nem ünnep. Majd 10 évbe telt, amíg eljutottam odáig, hogy feldogozzam, hogy tudjak sírás nélkül emlékezni.
Szerettem volna, ha könnyebben lépek..továbblépek, hogy a Gyermekeim ne azt lássák, milyen nehéz folytatni, ha elveszítünk valakit. Ezért egyszerűen hosszú éveken át nem beszéltem a fájdalmamról – hiszen látták azt úgy is -, sőt a Szüleimről is csak, ha más hozta szóba. Azután kezdtem kiírni magamból..
Ma már szeretnék minél többet emlékezni gyerekeimmel együtt, hogy ami emlékü/n/k megmaradt Róluk, az tovább éljen bennem, és bennük.
A telefon-kép igaz…éveken át nap, mint nap hívtuk egymást, olykor csak pár szó erejéig.
Miután elment, éveken át nyúltam a kagylóért, hogy ezt most elmondom Anyunak..de a mozdulat már a levegőben elakadt.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Judit.
Kedves Zsanett!
Megrendülve olvastam. Először valami másra gondoltam, mint amiről valójában szól aztán olvasva Juditnak írt soraid, meg jobban megrendültem, hiszen mániám a telefonból nem törölni olyan számokat amiket már hiába hívnék, hisz már nincs köztünk. Hú most felidéztem őket. S egy biztos van akinek a telefonszámát örökre megőrzöm, mert nem tudom felejteni. Együtt érzek veled.
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka!!
Szeretettel:Zsanett
Megrendítő verset írtál, amiben úgy érzem, hogy az összes elharapott bánatodat beleraktad. A formabontással még inkább kifejező az írásod. Szomorú versed szép, de most talán nem is ez a lényeg.
Szeretettel (Zoli
Köszönöm Hercegem!:)
Szomorú-szép verset írtál, és jól bírja a formabontást is
grat:ruca
Köszönöm, kedves ruca.
Nem mindenhol – pontosabban egy helyen, egy embernek nem – tetszett..De ebben az esetben ezt a kötetlen formát éreztem közel..mivel így szakadt ki többé-kevésbé..s nem akartam "megcsinálni" a verset..csak azt adni, amit érzek..még ha rendhagyó, még ha nem isigazán vers…
Köszönöm, kedves ruca!
Kedves Zsanett!
Szomorú aktualitások sora ér bennünket. Szerencsére mi képesek vagyunk arra, kiírni magunkból. Az után egy picit megkönnyebbülünk. Szép a versed nagyon!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm,kedves Selanne!