A kelő nap ma, minket követett
Közben néztem a természetet!
A bokrok és a fák levele,
Hogy rozsdásodik egyre!
Ahogy haladtunk észak felé
A harmat, hogy vált dérré!
Hiába gyönyörű a táj,
Ez az enyészet jele, kár!
Nem szeretem nézni, ahogy a fák,
Készülnek téli álmukra már!
Békésen Alusznak télen,
S várják, hogy újra kikelet lészen!
A természet is olyan,
Mint a megunt szerető!
A tavasz, mint új szerető eljő,
Elbújik, megpihen csendben!
A gólyák is útra keltek délre,
Mindenhol üresek a fészkek!
Várják, hogy lakójuk végre,
Visszatérjen régi helyére!
Villás farkú fecskéink is
Elmentek a hosszú útra!
Az eresz alól már,
Nem hallatszik a nóta!
Szerencsére szívemben tombol a nyár,
Ez így marad, örökké talán!
Nem zavar annyira így, az elmúlás,
Hisz, bennem itt marad a nyár, a megújulás!
4 hozzászólás
Tetszett, gratu!
Köszönöm Antonia Alessandra Atlantas
Tetsziuk, hogy a szabályos, hagyományos versformát míveled. Általában szépen összecsengenek a rímeid, még ha nem is egyformán minden szakaszban.
Nekem tetszett a versed, a témája is kedves.
Érdekes gondolat:
"A természet is olyan,
Mint a megunt szerető"
Éljen a nyár!
Üdv: Jessyrose