Tüskés hátú sündisznónak szálka volt a szemében,
hogy nincs rózsa tövis nélkül, s tüske nélkül süni sem.
Más állatok sosem hívták szülinapi buliba –
keresztet vethettek volna minden egyes lufira.
„Akkor lássam tüskéimet, mikor hátam közepét!
Bárcsak levehetném őket, mint törpe a süvegét!”
De mikor a többi állat ellenségtől rettegett,
jól jöttek a süni hátán eme szúrós fegyverek.
Olyan lett kigömbölyödve, mint egy éles buzogány;
tisztelték is szilajságát, vitézségét ezután!
2 hozzászólás
Jaj, ez már megint szuper! Élvezem a történetet, és, hogy nem törik meg a ritmikája, és kellemesek a rímek is. Ki kéne adnod egy gyerekvers-kötetet.
Üdv, Poppy
🙂 Köszönöm szépen; hát addig még jó sok versikét kell írnom, míg egy kötet összeáll, de annak is eljön az ideje!