Emészt a csend, a szíved gyászol,
nem jár neked a boldogságból!
Esik a hó, szomorú minden,
züllött világon helyed nincsen!
Szól a harang, itt van a reggel,
tele a lelked sebbel, heggel.
Könnyes szemed a távolba vész,
jövődtől mégis jobbat remélsz!
Meseautót, díszes palotát,
arkangyalok védő palástját!
Meleg szobában puha ágyat,
gyereket és hűséges társat!
Féltett álmod valóra váljon,
boldogság leple te rád szálljon!
Teletömöm a tarisznyádat,
hidd el, engem is emészt a bánat!
1 hozzászólás
Szép vers. Együtt érző és emberi. Gratulálok!
szeretettel-panka