Felhővár áll fenn az égen,
messzi fénylő égi lak,
boltozatán szaladgálnak,
ostromolják szélfiak.
És a felhők, hogyha sírnak,
zápor hullik gyöngysoron.
Nedves lesz a Föld ruhája,
a mező és hegyorom.
Ül Szent Péter kapun kívül,
elvesztette a kulcsát,
keressék meg az angyalok,
kiadta a parancsát.
Áll a juhász, nagy kalapján
csordogál le az eső,
támaszkodik kurta botján
a juhokat terelő.
Kulcsot talál kinn a mezőn,
nézegeti egy kicsit,
gondolkodik, eltűnődik.
Vajon milyen zárat nyit?
Szárnysuhogás a magasból,
angyal száll le előtte.
Kedves juhász! Kérlek téged,
mennynek kulcsát add ide.
Annak kulcsa? Én lehetnék
mennynek ura egyedül,
a kapunál üldögélnék
a felhőkön ott felül.
De biz’ ahhoz fel kell mennem,
amihez még nincs kedvem,
így a kulcsot odaadta,
s szállt az angyal sebtében.
/santiago/
8 hozzászólás
De cuki! 🙂 Lám, lám, mégse oly fontos az a pozíció, mint az élet…
Nagyon tetszett.
deb
Köszönöm!
Kedves Santiago!
Nagyon élveztem!
“Kedves juhász! Kérlek téged,
mennynek kulcsát add ide.”
Hú,nagyon meglepödhetett a juhász!
Köszönet az élményért!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm!
Érdekesen közelítetted meg a témát. Nem tudom, hogy pontosan mire céloz itt a szerző,de mindenki beleláthatja a saját kis elméletét. Nagyon tetszett 🙂
Kedves Adnyra! Ez csupán egy játékos elképzelés. Péter elveszíti a kulcsát, minden ember járhat így. Keresni indulnak ezt a szükséges dolgot. A juhász megtalálja és visszaadja. Egy rövid humoros verset szerettem volna írni. Tisztelettel. santiago
És tetszett is 🙂
Kedves Adnyra! Köszönöm