Sekélyes fények,
Egy végtelen térkép.
Őrzött remények,
Elveszett kétség.
Fakó mosolyok,
Tükörre fagyva,
Örült sikolyok,
Tenyérbe hajtva.
Vágyódás a múltba,
Könyörtelen jövő.
Álmodás egy kútba,
Az elhagyott erő.
Mássz ki életre,
Fény követőjeként.
Elhagyott éj leple,
Hátmögött tekint.
Görcsös gyomor,
Megkövült tenyér.
A testem tompor,
Az erőm enyész.
Feladott remény,
A kút lesz koporsóm.
Elhagyott erény,
Meghalt halandóm.
4 hozzászólás
Tetszett, gratu!
Köszönöm szépen. Örülök neki….
Nem lehet, hogy azért vagy a kút rabja, mert azoknak a szemével nézel akik a kávájáról néznek téged? 🙂 Nagyon jó ez a vers is, öröm volt olvasni.
Kedves Zannon Akkara….
Köszönöm a hozzászólásaidat, megpróbálok egy kalap alatt válaszolni….
A Kút rabjához fűzött meglátásod nem is rossz, én inkább a kirekesztettségre gondoltam volna, de tetszik a szemszögedből való megvilágítás….
Az én angyalom című versem, egy lányt takar, aki végre kiszakadt a szívem mélységéből, és megkönnyebbülést hozott "nem létezése"…..
Mágegyszer köszönöm hogy olvastál, és hogy tetszett…