Nyársötét égbe suttog a határ;
Szavaink emlékén csüggnek tagjaim.
Gondsötét vagyok, agyam rőt bazár,
Szemedbe bújok el mindig idekinn.
Hozzád taszít a sápadt értelem,
Szavadhoz hív a csend, s én csak azt tudom,
Az kell, hogy végre kimondasd velem
Üres szavakban élek, és hagyom…
Én nem vagyok jó, s talán borzadok,
De gyilkolom magam, mióta élek.
Úgy leszek sötét, mint a századok,
És elveszek, akár mezőn a fények.
Döntsd rám magam, hogy ki kelljen bújnom,
Ijessz meg, hogy kicsit szaladni bírjak,
Tűt forgass belém, hogy néha szúrjon,
Nevess ki szörnyen, ne csak verset írjak…
Ne szólj ha hívlak, légy a némaság,
Te ismersz ugyan, de tagadj le engem!
Mutasd, kívüled nekem nincs világ!
Dobj az útra ki, ne legyen hol lennem.
S mikor nem leszek, csak egy csonthalom
S ha nem vagy, nekem kenyér se, víz se kell,
Akkor szeress, de ne légy szánalom,
Szoríts magadhoz, ne engedj többet el.
2006. szeptember 4.
22 hozzászólás
Gyönyörű, nagy ívű vers. Gratulálok!
Ez csodálatos. Hatalmas mélységek vannak Benned.
Tetszik a versed:)))
Üdv. Éva
Gyönyörűen fejezed ki magad, ezt már nem először tapasztalom, és hálás vagyok, hogy olvashatok ehhez foghatókat!
Gratulálok!
Üdv, Jodie
Nagyon jó, főleg ezek az “összenőtt” (összenövesztett) melléknevek tetszenek nagyon, pl.: nyársötét, és társai. A szótagok, a rímek, és a mondanivaló is nagyon kijött. Jó vers.
Huh… a verspárbajban is már feltűnt, hogy kiráz a hideg a szavaidtól (és nem azért, mert olyan rosszak)
még mielőtt elolvasom a verset: a cím nagyon gáz
nézzük lassan, mivel hosszú.
asszociálok, értsd meg álláspontom
nyársötét? a nyár nem világos? a lírai én nyáron tragédiát élt át? a határban? a határban vagyunk?
beszéltünk és egész testemből érzem a hatását…
gondsötétség és rőt bazár? nos, hogy van ez? vagy miért?
kinnt vagyok, de nem tudom hogyan. hogy kerültem ide? a szemeidhez jöttem, tehát te is itt vagy, vagy az emléked? ide bújok. védsz?
ne haragudj, tovább nem tudom olvasni, nagyon nincs megírva ez a vers, túl sok mindenre nem adsz választ.
és nem érdekel ki mit ír.
értelme amúgy van a versnek, de… talán felesleges szavakat… hááát nem kéne?
írj csak ahogy neked tetszik, én nem szóltam
Jaj… de utálok magyarázkodni…
Menjünk lassan. Kiválóan írsz, de verset értelmezni, ahogy észre veszem nagyon amatőr szinten tudsz. Nem baj, ezt tanítják sok helyen, sokak – remélem, tanulod is – kell, ha írni szeretnél.
Jónéhány dologban igazad lehetne, ami miatt borzasztó a gyenge ez a költemény. Egyet sem írtál le közülük – az a vicces.
Nyársötét – fáj, hogy meg kell magyarázni, ami evidens lehetne egy állítólag műértő személynek.
“a harctér nászi ágy” “Zöld napsütés” vagy plvastad már az “Íme, hét megleltem hazámat” utolsó vsz-át? Vagy “Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka”. József Attila sem a te kritikádon élt, úgy néz ki. Talán, ha nem kapásból hülyének néznél, hanem elgondolkodnál, miért írtam ezt…
Határ – el tudsz rugaszkodni egy szó szótári jelentésétől?
Nem mellékelek használati utasítást egy vers mellé, minden sor szándékos és értelmes. Hálás vagyok, ha nem dícsérnek, hanem kritizálnak, de akkor a kritia álljon olyan alapon, ami nem dől össze építése előtt.
Amúgy ciki lenne, ha azt mondanám, nem szerelmes vers?
Ami miatt rossz: nem modern, gyenge nyugatos aromaterápia sok-sok közhellyel. Ha ezt írod, helyeslek…
Nem érdekel a magyarázkodás. Magadnak magyarázz, és hidd is el. Kérlek, ha nekem címzel valamit, írj levelet.
Nem írok levelet. De köszönöm a felajánlást. Minden esetre nem fogok bele egy ki a nagyképűbb vitába. Nem érted, nem akarod érteni, jaj! Majd írok Neked egy verset, hogy lehordj megint!
De addig is mindent amit állítottam visszavonok, és leborulok szavaid előtt.
Kérlek mondd, mit írjak át – megteszem.
Hisz öntudatodnál – úgy vélem – csak tehetséged lehet nagyobb.
Furcsa ez a vers, ha arról gondolkodom mi ihlethette…valamilyen tehetetlenség önmagaddal szemben(?), amikor ráébredsz, “nem jó ez így, mért nem megy másképp?” persze lehet, hogy totál félreértelmeztem:P A lényeg, hogy megfogtak a szavak (a sötét szó 3x is:P ) és kicsit magamba néztem…a gondsötét szóért meg gratula:)
A lentiekhez csak annyit (és bocs, hogy beleszólok), hogyha már véleményt írsz egy versről kedves Pál, lehetnél annyira intelligens, hogy a válasz is érdekel!
Hi lowcallbus!
Zemy már sokat dicsért nekem, gondoltam benézek hozzád. Egyáltalán nem alaptalan azon állítása, hogy az egyik legtehetségesebb költő lehetsz a honlapon. A verseid igazi versek, a mondanivalójuk pedig érett (bár lehet, hogy nem ezt a szót kéne használnom, szóval művelt, értelmes) emberre vallanak. Jah, ez a Pali gyerek, meg elvárja, hogy ő szabadon irkálhasson mindenkihez, de neki csak levélben, kusban lehet válaszolni. Kissé unfair játék. Mellőzve a témát, sok sikert a művészetedben, remélhetőleg ma is lehet elismerést szerezni, nem csak valami méla álom az egész.
Üdv Flexious Kay
Köszönöm, nagyon elismerően szóltok rólam – jól esik. Talán, ha nem is vagyok olyannyira tehetséges, akkor is örülök, hogy írhatok, és van, aki szerint érdemes is ezt tennem.
Bizony, hogy érdemes ezt tenned, szerintem is! Sok vers van, amit elkezdek olvasni, aztán egy két, néhány sor után abbahagyom, “nem fog meg”! De ez nekem nagyon átjött, akármit mondanak itt egyesek! Tényleg jó szavakat használsz, akár maguktól jönnek, akár töröd rajta egy kicsit a kobakod, hogy elég furcsák legyenek, már összetétel szempontjából! A legjobban a “Döntsd rám magam, hogy ki kelljen bújnom” sorod tetszik. Ez olyan jól kifejezi, hogy egy kis segítséggel a legnehezebb helyzetből is talpra lehet állni! Szóval szerintem ez a vers tényleg egy legigazibb vers!
Gratulálok: dodesz
Több versedet olvastam!nagyon tetszenekek…szép gondolataidat frappánsan tudod megfogalmazni ami mindig elgondolkodtat!scak így tovább!
Nem tudom igazán megmagyarázni, hogy miért, de nekem József Attila: Gyermekké tettél című verse jutott eszembe erről. Tudom, hogy tematikailag nincs sok hasonlóság, és valahogy mégis. Szeretem, ha egy vers felidéz bennem egy másikat (gyakran ok nélkül), ráadásul olyat, ami közel áll a szívemhez. Hogy néhány szót konkrétan a költeményedről is szóljak, nekem is nagyon tetszenek a képeid, újszerűek a szóösszetételeid. Összességében tehát gratulálok, és köszönöm az élményt!
üdv: banyamacs
Tényleg szép vers:) Így tovább!
Hát lássuk csak, a kritkáknak csak egy részét olvastam el, kíváncsi lettem, de mindegy is, én is elmondom az enyémet.
Ami nagyon pozitív: hogy könnyedek a rímek, lezárások és nem pedig…ledöccenések. Gördülékenyebb tőlük a vers.
Ami negatív: ahogy Te is írtad, van benne olyan kifejezés ami már kicsit elhasználódott, nem zavaró különösebben, csak van. De ne egy verssel akarjunk rögtön új irodalmat teremteni, az is a véleményem.
Viszont vannak benne képek, amik nagyon tetszenek:
"Döntsd rám magam, hogy ki kelljen bújnom,
Ijessz meg, hogy kicsit szaladni bírjak" ->ez nagyon kell néha.
Egyrészt tetszik a vers, másrészt viszont (talán finom stílusa miatt) önmaga cáfolatának is tartom.
"de ne légy szánalom"->sehr
Nem akarom ismételgetni az alattam szólókat.
"Döntsd rám magam, hogy ki kelljen bújnom,
Ijessz meg, hogy kicsit szaladni bírjak"
Nekem erről az jut eszembe, hogy engedd, hogy nekimenjek a falak, engedd, hogy fájjon,de utána légy ott azért, valahol, hátul, hogy összekaparj kicsit, ha végül mégsem tudnék felállni magamból. Elgondolkodtattál.
Sok jót,
ANna
Jajj, ui: a cím nekem sem tetszik, ennyiben igazat kell adjak Pál barátunknak.
Nekem is tetszik ez a vers!
Üdv, ladis