oly hatalmas mint kinti univerzumunk
Földi hivatásunk, nem Földi egyetem osztotta
de itt a helyünk, de itt a helyünk, hogy
az egészet szívünkbe beoltsa!
Mit fogadunk, az ismeretlenbe hull, növeszti
és hízlalja önmagát, túlszövi az ember lelkét
s marcangolja megannyi kínként
hántja sok-sok év után
Békére lelt csoda gyógyítja a szellemet
lelket, rejtenél apróbb részeket
az ember újra születik, újra él…
ráadásul ölébe hullik a Lét!
Megbocsájtás Magadnak-Világnak
látszólag kettős, de átlépi az öröklét
tudásának peremét
mert e szeretet az, mely mindenben elég…
9 hozzászólás
az utolsó sora a versnek a legnagyobb titok
gratulálok
Kedves Dinipapa!
Valóban az ember maga a legnagyobb titok, különösen akkor, ha megbocsátásra kész. Nagyon tetszik a versed!
Szeretettel: Rozália
Valóban titkok vagyunk. Én most úgy érzem, hogy magam számára is titok vagyok…
Tetszett a versed! Grat. Gy.
Köszönöm Nektek…
"de itt a helyünk, de itt a helyünk, hogy
az egészet szívünkbe beoltsa!"
Igen itt a helyünk!
Ölellek:)
Üdv!
Mi vagyunk magunk rejtélyei. S korokon életeken át küzdünk magunkkaé, a világgal, dacolunk sorssal, idővel, térrel, de au örök kérdés:
– Vajon hova jutunk el?
Üdv.:
Serafis
Kedves Dinipapa!
Valóban olyan nehéz megfejteni magunkat! Úgy hisszük, hogy az önismeret csodákra képes, és mégis oly sokszor, nem döntünk helyesen, legalábbis nem úgy, ahogyan azt elvárhatnánk magunktól!
Elmélkedésedhez szeretettel gratulálok!
Kedves Dini!
Filozófikus töltésű vers, mivel mi emberek vagyunk a legbonyolultabb lények, így a legnagyobb titkot is mi hordozzuk. Tetszett!
Gratulálok: Zagyvapart.
Szia kedves Dénes!
Örülök, hogy ilyen szép verset olvashattam tőled, itt is!
Szeretettel: Lyza