Téli tavasz, gyerekzsivaj,
fenyő illat lengi be a házat.
Örül, vigad, kicsi és nagy
a kertekben sem hó, sem fagy,
emlékeink szállnak…
mint a hópihék, mint a nyárfák cicája
elmeséljük hogyan válik valóra
a természet és a virágok álma.
Vastag hótakaró alatt
álmodnak szebb jövőt, színeket,
felöltöznek fehérbe, vagy tarka ruhába
ha ránézel,
a lelkedben sem hó, sem fagy,
és azt érzed,hogy ember vagy.
10 hozzászólás
Szép a versed! Ott belül bárcsak sosem lenne fagy!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm hozzászólásod, Selanne. Megfigyeltem már a négy évszak milyen hatással van emberségünkre.Másmilyenek leszünk ha a kemény télben, hidegben a tavaszra, nyárra, őszre gondolunk. Még a szívünk is melegebbé lesz.
Szeretettel, festnzenir.
Kedves Zsófi!
Nagyon jó a versed, különösen a két utolsó sora fogott meg, persze, ahhoz kellettek az előzőek is. Ebben a profán világban jó érzés "embernek" lenni, "embernek" maradni!
Szeretettel gratulálok!
Ida
Kedves Ida !
Örülök, hogy te is úgy látod, mert az emberiesség valahogyan mindig helyére teszi
bennünk azt ami emberi.
Köszönettel, Zsófi
Nagyon szép gondolatokra leltem!
szeretettel-panka
Kedves dpanka !
Köszönöm, kedves szavaid.
Szeretettel, festnzenir
…És amíg olvasom versedet, azt érzem, hogy költő vagy.
Csodaszép sorok. Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Csendes mosollyal válaszolok neked méltató szavaidhoz. Jóleső érzést szereztél elismeréseddel.
Köszönöm szépen. Szeretettel :festnzenir.
Versed könnyen szárnyaló, kedves tartalommal, s nagyon jól zártad.
Egyszóval: tetszett.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata !
Köszönöm , hogy tetszett a versem.
szeretettel, Zsófi