Olykor még azt hittem, rám figyelnek,
mint valami lezüllött színészre,
hogy még lehetek ál-modern Hamlet,
s talán még megtapsol közönségem.
De nem, már csak a paradicsom száll,
s e játék nem kell a kutyának sem,
e világban már rég más idő jár,
a nagy monológok leperegtek.
Szánalmas bohóc, ki létről papol,
az már rég teljes lett a nem-létben,
a létbe meszkalin-penge hatolt,
a színről meg le kell lépni szépen.
Prózai és egyszerű az igazság:
ma a Hamleteket mind kinyiffantják.
2 hozzászólás
szonettkedünk?
a vége kommersz
meg nemtom… kicsit többet vártam a verstől tán
Tetszik, mert igaz.Tetszik, mert keserű e miatt az igazság miatt. Tetszik, mert a végén lévő “kommersz” mondat nyomatékosítja versed mondanivalóját, és én feltételezem, hogy ez nem véletlen…ha az, akkor is zseniális. A nagy monológok, bizony, leperegtek, és a “nemtom”-ok is felsorakoztak a Hamlet-gyilkosok közé…Üdv.: aquarius