Mi nekem jutott oly kevés
Osztályrészem a szenvedés
A magány, mint gaz ököl
Rám szorul, tán meg is öl
Magányba merülve fulladok
Ha szerencsém van meghalok
Mert mit ér a társtalan élet
Ha csak nézhetem a szépet
De nekem ez jutott
A vonatom kifutott
És állok utána integetve
Záporkönnyel szemembe
1 hozzászólás
Nagyon borús hanggal fejezted be az egyébként jó versedet, ami nekem tetszett.
Ha javasolhatnám, használd itt is azt a szabályt, ami nem csek a prózaírásra érvényes: Foglald rendes mondatokba, tehát a mondat végére tegyél pontot, és használd igény szerint a többi írásjelet is.
Üdv.