Aki ráér, siras_distinctsa a múltat,
Aki nem, az vonjon új barázdát!
Engem a múlt siratása untat
Akkor is, ha félremagyarázzák.
Nyári tarlón őszi szelek járnak,
Fölöttem meg elhúznak a gémek;
Hasogatom hátát a határnak
Leeresztve mélyen az ekémet.
Háromszor is szántom, boronálom,
Míg elkészül a búzám vetése.
Édes ez a munka, mint az álom,
S álmában a gyermek nevetése,
Majd tavaszra, ha kikel vetésem,
S rendre érik sugarán a nyárnak;
Gyermekem, Jól a szívedbe vésem:
Ki mint szánt-vet, oly termésre várhat.
A magvetőhöz
By Pappapa