Kiszakadt belőled a múlt.
Mint meleg, remegő húst,
tépked, darabol
ez a kegyetlen, komisz kor.
Szívet, vesét, tüdőt felez,
megzavar agyvelőt,
útilaput köt lelkedre,
batyut, mit cipelhetsz
a jövőtlen jelenbe.
A gyerek sír, a labda ott maradt.
Te a társadért eszed magad,
és megköszönöd a kegyelemkenyeret.
A képernyőn anyádat-apádat keresed,
s a testvéred, vajon, látod-e még?
Vagy a rárogyó ház alatt érte a vég?
Lásd, tavaszodna,
már bont a bodza,
és sárgul a kankalin.
Idővel finomul majd a kín,
a vérfoltos hó a földbe szivárog,
s a tébolynak vége lesz.Te kivárod.
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Ismét egy remek kimutaása mi-mik töerténnek!
Mindent elmond írásod,mi megy végbe ma!
"Idővel finomul majd a kín,"…eggyedül ´itt´
kissé kételkedek!
…de lehet!
Elismeréssel grataulálok!
Szeretettel:sailor
Szép éstét!
Kedves sailor!
Az ember megint lealjasult. Szomorú.
Szeretettel: Kati
Kedves szilkati!
Kiváló, az együttérzést ragyogóan bemutató vers, ebben a szomorú helyzetben.
Elismeréssel üdvözöllek: pusztai
Kedves pusztai!
Vajon a tömeggyilkost számonkérik valaha? Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Gyönyörű, szomorú versed az empátiáról szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Elképesztő, hogy Európában is megtörtént, ami a világ más tájain, tőlünk távol. De most mindez itt van a szomszédban.
Szeretettel:Kati
Kedves Kati,
Nagyon erős képek, nehéz mellettük lemenni szó nélkül. Átüt soraid közül a fájdalom és az iszony, amit a háború okoz. Ugyanakkor kiérezni versedből az együttérzést is.
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Mindenfajta háború értelmetlen, ártatlanok pusztulásával jár. És az ember nem tanul a történelemből.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati