Bébike! Félek emlékezni!
Magával ránt az iszapos mély,
kiszélesedett űr a semmi közepén,
..és nem merem hiányodat fájni.
Ígértél, s szavadon fognálak,
hogy jössz még, ha nem is holnap
csak van egy-két menet, de
-Bemutatok a kaszásnak!- azt mondtad.
Haragszom a csalfa létezésre.
Azóta kialudtak a bohó fények,
poharam is egyedül ürítem már,
de ráöblítek a sós könnyekre.
Érted.. Vagy magáért a dallamért,
az ércesen csengő altért, Tőled,
mi oly' rég már, hogy elkerül..
-Bébike, én kiáltok a Mesterért!!!
Szólj neki, hogy melléfogott!
Ha győzöl, tudom, itt..,
csak suttognál, vagy kacagnád a mát,
s együtt írnánk tovább a holnapot.
Maradt a csend keserű örvénye,
fájna a tömény bizonyosság,
minden perccel oszlik a remény.
Temetlek magamban ájult feledésbe.
Ha egy angyal bármit megtehet,
látogass meg a sötétben,
csak tedd vállamra törődő kezeid,
én tudom, Te vagy az az egy!
7 hozzászólás
Fájdalmas, erős érzelmeket és képeket elém táró, szenvedélyes verset írtál. Gratulálok hozzá!
Kedves Norton!
Sajnos ezt inkább az élet írta, így jött ki belőlem. 🙁 Még elég friss a seb, biztos az írás se tökéletes, de muszáj volt kiadni..
Köszönöm a véleményed!
Minden jót: C.
Kedves Cyankalla!
Nagyon szomorú a versed, de ez érthető.
Ha elvesztünk valakit, az nagyon tud fájni, főleg, ha közel állt hozzánk.
Versedben az összes fájdalmad benne van, át tudom érezni, és részvétem.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm!
Kedves Cya !
Remélem az "angyalod" megtalál…
Fájdalmasan szép versedhez csak gratulálni tudok.
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Cyankalla!
NAGYON ÉRINTÖ!
A legjobbakat!
Üd:sailor
Kedves Sailor, Sue!
Asszem érdemben nehéz reagálnom a soraitokra, ahogy befigyel a téma, nálam KO..
Mindenképp köszönöm, h érdekelt Titeket.., de fákott mérges vagyok.. Asszem a "Mesterre", , pedig hogy szerettük..
Minden jókat Nektek!