Az utolsó vasárnap
karácsony napja elött,
úton van mindenki
már a koradélelött.
A boltok nyitva vannak
ma mindenki szalad,
ma ajándékot kell venni
ha törik, ha szakad.
A fönökömnek kell még
valami ajándékot venni,
mert ha nem tettszik neki
én fogom a lábam szedni.
Mindegy, hogy micsoda
csak ne mindennapi legyen,
a legfontossabb azonban
hogy méreg drága legyen.
Mennél drágább ajándék
annál nagyobb a Bonusz,
a mai befutott embernek
ez az új magyar Himnusz.
A gyors karriére útján
többet ér mint a mosoly,
amikor te felfelé nyalsz
és mialatt lefelé taposol.
A magasság néha elszédit
és elveszted a józan eszed,
akkor végre belátod, hogy
az nem is volt soha neked.
És akkor mindennek vége
akkor mindenki a bűnös,
nem ér az öltöny semmit
akkor sem ha jó parfümös.
3 hozzászólás
Jó hangulatfestés, csak a ragrímek -engem- picurt zavarnak. De némi energiával ki tudnád küszöbölni őket, szerintem…
Kedves Tóni!
Ez tipikus mai vers!Nagyon érdekes hogy hiába nagy közöttünk a korkülönbség oly sok mindenben egyetértek veled!
Ági
Kedves Ágnes!
Paulo Coelho így írta le az öregséget:
"Olyan lesz az öregségünk, ahogyan élünk. Lehet, hogy úgy végezzük, mint egy kihalt város, de az is lehet, hogy olyanok leszünk, mint egy hatalmas fa – amely jelentőségteljes marad még akkor is, ha már nem tud megállni a lábán"
Igen, ez az egy minden embernél saját magátol függ. Szerintem egy ember akkor valóban öreg, amikor a multban már több örömet talál mint a jövőben. A mult, az egy értékes emlék, sohsem szabad feledni, vagy letagadni, és ami a mi korunkban nagyon fontos, nem szabad mindig ugyanazon nyargalni. Nem a fiatalok nem értenek meg minket, hanem nagyon sokan közüllünk, nem értik meg a fiatalokat. Ezek azok, akik néha nagyon is megnehezitik a generációk közötti megértést.
Köszönöm írásodat,
üdv Tóni