Csak ülök a szobámban
a földre kuporodva,
boldog-bús magányban.
Szelíd félhomályban
hallgatom a csendet,
és próbálok fejemben
rakni végre rendet.
A meztelen falakon
vad árnyak lopódznak,
tompa szemeim előtt
holt lelkek kígyóznak.
Kíméletlen törik át
agyam útvesztőjét,
lerombolva enyéim
emléktemetőjét.
Csak forgatom kezemben,
lassan ízlelgetem,
majd elszántan kiiszom
múltam – s talán jelenem –
gyűlölt, sötét poharát.
Most lehunyom a szemem,
és mélyet sóhajtok.
Többé nem emlékezem…
42 hozzászólás
Kedves Borostyán!
Ezt szépen megírtad! Igen, a sötét múlt ott lakozik néha a jelenünkben sajnos.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán
Komor tartalmában is nagyszerű vers…eddig ez a versed tetszik legjobban.
Üdv.: András
Kedves András!
Örülök, hogy tetszett, bár én jobb szeretek vidám vagy éppen szerelmes verseket írni, csak a minap épp ilyen komor hangulatomban voltam…
Üdv: Borostyán
Nagyon szép, komoly vers, de szerintem van amire jó, sőt kell emlékezni.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Igazad van, a szépre kell emlékezni, de néha a rossz, nyomasztó emlékek törnek felszínre…Köszönöm, hogy olvastál:)
Üd: Borostyán
Drága Borostyán!
Hát ez is Te vagy?
Emlékezned kell! Az emlékek sokszínűsége tanít meg érezni és értékelni a ma szépségét! Csak félig idd ki azt a poharat, a jót idd meg, a rosszat öntsd a földre, hogy semmivé váljék!
Nagyon szép versed a lelkemig hatolt. Köszönöm Neked!
Üdv.:
hamupipő
Kedves Hamupipő!
Talán két pohara van mindenkinek, az egyik csupa-csupa jóval és széppel, a másik a rossz, gyötrő emlékekkel van tele. Nos, én ez utóbbit "ittam ki", hogy üres legyen az a pohár, és ne kínozhasson többé:) Köszönöm, hogy ismét olvastál!
Üdv: Borostyán
Mint látod:emlékezni kell!Grt.Z
Kedves Zarzwiecky!
Köszönöm, hogy ismét olvastál:)
Üdv: Borostyán
A legszebb versek a legmélyebb érzésekből születnek. Ez a vers számomra éppen erről tanúskodik. A "szelíd félhomályban hallgatom a csendet" sor nekem békét sugall.
Kedves Arany!
Valóban békességet ad, ha az ember meg tud szabadulni a kínzó emlékeitől:) Köszönöm, hogy nálam jártál!
Üdv: Borostyán
Szia!
A múlt emlékezet, a jövő a reménység… A jelen, olyan mint a geometriai pont, nincs kiterjedése, tehát lényegében én nem hiszn, hogy van jelen. Az idő a jövőből folyik a múlt felé, A jelen az a pillanat, amiben a jövő múlttá válik. (Egyébként, ha a kiterjedés nélküli geometriai pontból vonal rajzolható, a vonalakból sík, a síkokból tér, akkor voltaképpen a tér valójában micsoda? Kiterjedés nélküli pontok összessége?)
Na mindegy…
A versed valóban szép, és a mi emlékezetünk az emberiség múltja.
Üdv: szergely
Kedves szergely!
Nekem kissé magasröptű a filizofálgatásod, de örülök, hogy a versem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves szergely!
Nekem kissé magasröptű a filizofálgatásod, de örülök, hogy a versem tetszik:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Remekül megfogalmaztad, ahogy az ember a rossz emlékeivel küzd. Nagyon egyet értek a sötét pohár fenékig való kiivásával – ehhez valóban nagy elszántság szükséges -, hiszen, ha nem nézünk velük szembe, örökké kísérteni fognak.
A "többé nem emlékezem" számomra azt jelenti, feldolgoztad, a részed, nincs rád hatással. És ez így jó. 🙂
Versedhez gratulálok!
Üdv: Ria
Kedves Ria!
Jól érzékeled, már feldolgoztam a múltat, és derűlátóan nézek a jövőm elébe:) Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Szia!
Miután kiittuk a múlt sötét poharát, fordíthatjuk arcunkat emelt fővel a jövő felé. nagyon szép vers!!!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Én is így látom! Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Ááá! A múltat ne felejtsd el, mert azt állíthatod magad elé, a fölé kell emelkedned!! …Amúgy csak dramatizálok, magával ragadó vers. Nagyon megfogott.
Gratulálok! 🙂
fanofgd
Kedves fanofgd!
A fölé emelkedés nálam a "kiivás". Köszönöm elismerő szavaidat:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán
Gyakran előfordul az emberrel, hogy ,,megzuhanva" ki kel igya a múlt ,,poharát".Nagyokat nyelve elveszejteni azt, és csak előre nézni.Gyönyörűen megírtad ezt a versed is!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Kriszti!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ki lehet inni, persze, de ismét felszívódik…
…és ez így van rendjén, mert minden ember egyben a saját múltja is.
Azt gondolom, olyan ez, mint egy ország a történelme nélkül, melyben voltak dicsőséges és ádáz napok is…
A versed gondolatébresztő…
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Örülök, hogy versem benned is gondolatokat ébresztett, ez volt vele a célom:) Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Szia Borostyán! "Jól megírt" versed ismét gondolkodóba ejtett és nagyon tetszett. Szeretettel, Katalin
Kedves Katalin!
Örülök, hogy olvastál és hogy versem elnyerte tetszésedet:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Újra éltem én is, az emlékezet rohamát, amikor szinte menekülne az ember.
Kedves Májusfa!
Az emlékek olykor egészen váratlanul rohanják meg az embert, ezért nem tud felkészülni a fájdalomra… Már túl vagyok rajta. Remélem, te is:)
Üdv: Borostyán
Magával ragadt a vers, a legszívesebben elvonulnék most egy nyugodt helyre, hogy átéljem azt, amit te leírtál a versben! Csodás lett, gratulálok hozzá! Átéreztem a múlt fájdalmát, a jelen tanácstalanságát, és a jövő kételyeit. Köszönöm, hogy olvashattam!
Sally
Kedves Sally!
Inkább ne vonulj el, nem jó a magány, főleg most, hogy itt a tavasz:)
Örülök, hogy tetszett a versem!
Üdv: Borostyán
Nagyon tetszett a versed, kedves Borostyán! Nagyszerű és csodálatos. Teljesen átérezhető, magam előtt láttam az egészet. Egy élmény volt, köszönöm. Andika
Kedves Andika!
Az érzés, amely a vers írásakor hatalmába kerített, nem volt épp lélekemelő… de miután kiírtam magamból, igen megkönnyebbültem. Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Láttam, hogy 20 regényed már megjelent, és ez bizony elismerésre méltó – ahogy az is, hogy a versírást is elkezdted! Ráadásul biztos vagyok benne, hogy a hozzászólásaid sokat segítenek az írótársaknak…
A fenti, szép versedből én azt éreztem, hogy bátran szembenéztél valamivel, ami nem volt könnyű, aztán tovább léptél a jelen és a jövő alakítása felé (persze, úgy, hogy nem feledted azt, amit meg kell őrizni az emlékeinkben). Nem tudom, jól látom-e 🙂
Üdv.: barackvirág
Kedves barackvirág!
Igen, jól látod, erről van szó:) Előtörtek a múltból rossz, kínzó emlékek, de szembe kellett néznem velük, hogy utána képes legyek csak a jóra emlékezve a jövőmet építeni. Nos, a versírással még csak most ismerkedem, de máris nagy örömömet lelem benne:) Valójában én csak két-három versemet tartom igazán költeménynek (ahogyan ezt is), a többit valamiféle nevelési szándékkal írtam meg.
Ha itt a Napvilágon csak egyetlen embernek is a segítségére lehetek a tanácsaimmal, az építő jellegű észrevételeimmel, már nem hiába regiztem:)
Üdv: Borostyán
…vannak pillanatok, mikor az ember magába roskad, önmagát zárja be saját lelkébe…Csendet kíván ilyenkor a test, a lélek, halkan szóló suttogást, hogy helyére tehesse mindazt, mely felébredve lehet rémálom..de mégis tudja valahol az a konok, kegyetlen valóság…apró szelete, szilánkja, mely sérti a gondolatokat, az emlékeket…de soha nincs késő, mindig van új, és új remény, hogy ami volt, az maradjon álom, és ami lesz, az legyen az út….és ott már az emlékek se fájnak…csak el kell merni indulni rajta…
Nagyon jó vers, nagyon kifejező, nagyon őszinte, nagyon tiszta!
Gratulálok!
H.
Kedves Lumen!
Köszönöm elismerő szavaidat. Nos, én el mertem indulni az úton:)
Üdv: Borostyán
Újra és újra elolvastam és egyszerűen nem tudok betelni vele! Egyszerűen tökéletes! Élmény volt olvasni!!
Kedves Lolita!
Köszönöm elismerő szavaidat, örülök, hogy tetszett a versem:)
Üdv: Borostyán
Nagyon magával ragadó gondolatok. Szerintem mindenki átélt már ilyet, és mint a Főnixmadár, újjászületve, erősebben lépettt tovább az életbe.
Leticia
Kedves Leticia!
Örülök, hogy egyetértünk a lényeget illetően. Köszönöm, hogy nálam jártál:)
Üdv: Borostyán