Könny nélküli búcsút hímzett a bánat,
az el nem feledett múlt foltos zászlajára,
gyűrődéseit vasalja forró reménysugár,
szakadásait emlék foltocskák takarják.
Vadul utálom magamban a múltat,
agyam tiltakozik és felejti a búsat,
korhadó testem, minden agysejtem,
egy jobb múltat keres a jövőmben.
Mikor léphet frigyre a múlt a jelenben?
a röppenő boldog jövő a párja legyen,
hogy foganjon belőle az örök szerelem.
A Múlt vőlegény és a Jövő menyasszony,
egyesülhetnek minden jelen pillanaton,
Szerelmük fut az örök boldogság-úton.
2 hozzászólás
Gratulálok!
Szép gondolatok!
Szorítok, hogy sikert érjenek
a leírt kérdések
Köszönöm kedves Béla