Drága barátom!
Mondd, hiszed a művész erejét?
Megváltható a világ általunk?
Az én dalom könnyű szárnyakon
száll, s egy orkán elsöpri
majd, mit értünk építettem.
Mondd, hiszed a műved erejét?
Vers, festmény kihez szólnak?
Magadért míveled e furcsa
hivatást, vagy értünk, értük
kik nem hallják verseim, s nem
látják festményeid vonzó báját.
Hitetlen az ember, nem nevelték
meg meglátni a fontos történést.
Nem hall mást, csak macskanyúzó
zenét, mámort, s igaz szívünk
darabokra tépné vad felindulásuk.
Mondd, átmenthető a művészet?
Vagy halottak vagyunk, s szavunkra
nem figyelnek csak porba süllyedt
régi alkotók szánó tekintettel?
Más volt a világ, s az ember is.
Volt még ereje a szónak, s egy
festmény még ihletett zenét.
Mondd, hiszed a művészet erejét?
Légy hívő, s mutasd meg a legszentebb
titkot: művész vagy, s értük játszod
a bolondot. Hallják meg végre szelíd
hangunk. Szükség van ránk, s igen,
mi értük alkotunk…
3 hozzászólás
Jó kis elmélkedés! Hiszek a művészet erejében! Bár a világ nem arra tart, hogy értékelje a mai kor szellemét, de talán majd később ráébrednek voltak művészei a mai kornak is. Csak sajnos ide is betette a lábát a piszkos üzlet. De nem szabad feladni, hisz aki alkot másoknak ad magából egy darabot, ami felemelő érzés. Ugyanakkor törekedni kell és fejlődni, hogy amit adni szeretnénk az mindig valami új legyen ettől lesz szép és értékelhető. Én így gondolom.
Barátsággal Panka!
Kedves dpanka!
Ezt a versemet, egy kerámia megnyitóra írtam. Számomra szörnyű felismerés az, hogy a művészet mennyire a pénz körül forog, s milyen kevés emberhez jut el. Az ami eljut, milyen minőségű. Fel kell háborodnom, vagy fogadjam el? A kritikádat szívből köszönöm.
Üdvözlettel: Mónika
Kedves Mónika, ilyen kérdéseket bizony fel kell tenni, hogy mások is elgondolkodjanak rajta.De ettől függetlenül is tetszett a versed. Gratulálok.