Ha világ fényét látod én, vagyok
Minden este újra meghalok,
Testem őrzik éjjel csillagok.
Bennem a fény ragyog,
Az ura én vagyok.
Jön a sötétség engemet, eltemet
Fekete fátyol nyomja a testemet,
Ilyenkor sírok, néha szenvedek.
Keresem a lelkemet,
Izzó szerelmemet.
Jön a hajnal, és újra virradok
Fényemmel születésről hírt adok,
Melegében delelőben izzadok.
Égető fény vagyok,
Sötéttel harcolok.
4 hozzászólás
Nagyon szép, kedves Regős:)
Köszönöm szépen! Kedves Henkee!
Kedves Regős!
A vesszők szándékosan vagy véletlenül kerültek az 1. sorban az "én", a 6. sorban pedig az "engemet" után? Mert szerintem előttük jobb lenne. Nekem így nem egészen értelmesek, bocs a kritikáért.
Egyébként nagyon tetszenek a rímek!!! És összességében az egész mű. 🙂 Gratulálok a versedhez!
Üdv: Ninike
kedves Ninike!
Nem szándékosan hagytam el a vesszőket, máshogy szerettem volna hangsúlyozni de azt hiszem nem jól sikerült. Az eredetit át fogom javítani. Köszönöm az észrevételt!
Áldás!
RegősJocó