2025. május 19., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    A Nap kapujában

    hovaBy 32 hozzászólás1079 megtekintés

    Bennem minden durva szó égett,
    Lelkem semmit sem értett,
    Az énem tudta ki vétett.
    Felborult, zátonyra futott a hajóm,
    Panaszkodom, – alig hallhatón.
    A Nap kapujában állok,
    Bebocsátásra várok,
    Odaátról nézem lángoló ruhámat,
    Ti velem mondjátok utolsó imámat.

    – / –

    Nem tudtam nem észrevenni
    Magamat,
    Minden életemben hagytam
    Nyomokat.

    Share.

    32 hozzászólás

    5. dpanka on

      Kedves Vali! Szép, tiszta őszinte sorok. De ne okold magad, A te nyomaid nekem a verseid, a benne lévő érzéseid, amiket szépen írsz. Még nagyon sokáig olvasni akarom!!! Legyen szép és vidám a napod! Ne csak ma, holnap is és ezután.
      Barátsággal Panka!

    8. hova on

      Kedves Kankalin!
      Köszönöm elemző értékelésedet. Azt írod tetszik az énem. Nekem bizony sokszor nem tetszik. Ebben a pár sorban is azt írom, hogy tudom a rossz cselekedeteimet, a másokban fellelt hibák a sajátjaim, ha nem lenne bennem meg ugyanaz, már nem venném észre. Aztán ha számot kell adni mindenről, még panaszkodni is képes vagyok, igaz csak halkan. Jaj de tudnánk erről egyszer beszélgetni… Köszönöm a véleményt és az értékelést.
      Szeretettel üdv:Vali

      • Horák Andrea Kankalin on

        :))) Az jóóóóóóó, ha nem tetszel magadnak, mert a fejlődés visszafordul, ha önhitten elégedettek vagyunk önmagunkkal. 🙂
        Ismerlek, erre büszke vagyok! Tetszik az éned, mert az önkritika is áthatja. 🙂
        Két személyről csevegünk ám! Te magadról, én pedig rólad. :)))))))))))))
        Szeretettel: Kankalin

    10. hova on

      Drága Pankám!
      Köszönöm a sok-sok szépet amit írtál. Igyekszem majd megfelelni, megérdemelni. Versemben is erről elmélkedek. Ezeket a gondolatokat a naplóm visszaolvasása hozta ki belőlem. Tíz éve bizony úgy tűnt, hogy a "Nap kapujában" állok. Volt egy műtétem, sokan bele halnak, haltak, én itt vagyok. De akkor elképzeltem. Ez az élmény bevésődött a lelkembe. Sokszor előjön. Az az időszak nehéz volt, a nyoma megmaradt. Bizony ez örök izazság, a nyomok maradnak. Minden tettünknek, gondolatunknak nyoma ott van a mindenségben. Hát ehez mérten kellene mindig csak a jó uton menni. De melyika jó út?
      Örültem Neked és a jókívánságaidnak.
      szeretettel ölellek:Vali

    11. pirospipacs on

      Kedves Valika!
      Nagyon fontos, hogy " hibáinkkal " együtt vagyunk igazi emberek. Annyi bűnűnk pedig nincs, hogy szükségünk legyen megbocsátásra!… szerencsére. 🙂 Tekints csak vissza nyugodtan, és mosolyogva, ha egyszer majd vissza kell nézned!
      Szeretettel: pipacs 🙂

    13. alberth on

      Kedves Vali!
      Jelen földi életünk csak egy epizód létünk örök körforgásában. Kellenek az ilyen versek, melyek átlépik az tér és az idő négy dimenziós, megszokott fogalmait. Örülök a témának, amit választottál, mert én is hasonlóan látom a lét filozófiáját.
      Gratulálok versedhez!
      alberth

    19. hova on

      Kedves Albert!
      Örülök, hogy örülsz a témának. Jó lenne egyszer jól kibeszélni . Ha Isten is úgy akarja talán egy találkozó-féle valamikor alkalmat ad rá. Köszönöm értő, értékelő hozzászólásodat.
      Szeretettel üdv:Vali

    20. hova on

      Kedves aLéb!
      Köszönöm értő és értékelő hozzászólásodat. Mindig félve teszem fel az ilyen témáju verseimet. Nem szeretném az én világlátásomat olyan emberekre kényszeríten akik más nézetet vallanak. Aztán mégis csak felteszem, – akinek nem tetszik azt is megértem, elfogadom, de nem azonosulok vele. Egyébként nem szeretnék sietni, még sok a dolgom úgy érzem.
      Szeretettel üdv:hova

    21. hova on

      Kedves Szusi!
      Köszönöm az elismerő szavakat. A cím azért az mert arról szól a mondandóm.Visszatekintés
      onnét ide. Egyenlőre csak elképzeltem valamikor, volt olyan élethelyzetem amikor ott állhattam volna. Nem kellett, akkor még nem. Reménykedek, hogy még várhatok javíthatok, – magamon.
      szeretettel üdv:hova

    23. hova on

      Kedves Nairi!
      Örömmel vettem, hogy újra itt vagy köztünk, és mint régi barát , nem kerülte el figyelmedet a versem. A szép jelzőket és az értékelész is köszönöm.
      A verseskötetedhez gratulálok!!!!!!!!!
      Szeretettel üdv:hova

    28. Finta Kata on

      Drága Valika!
      Olyan mély mélységekbe kalauzoltál, ahová nem mindenki tud követni. Én is igyekeztem, de nem tudom, teljesen úgy történt-e, ahogyan szerettem volna. Olyan gondolatok azok, amelyeket leírtál, amelyeket csak sejtéseinkben érzékelhetjük igazán. De vannak pillanatok, amikor mindenkinek hasonló számadást kellelen elvégeznie a mindennapi felületes történések helyett. De nem mindenki tud olyan mélységekbe – dimenziókba – átlépni. Neked sikerült. Én magam részéréről köszönöm, hogy olvashattam ezeket, s hogy bepillantást engedtél magadba, mert így még jobban megismerhettem értékes szívedet- és lelkedet.
      Igaz szeretettel: Kata

    29. hova on

      Drága Katám!
      Köszönöm értő, értékelő hozzászólásodat. Ez valóban más dimenzió.Az is amikor ilyen versek születnek, no meg az is amikor majd oda jutunk.Mikor ez a létezés lezárul, az ittmaradottak tesznek vele amit tenni kell,/temetés, vagy hamvasztás/ a lélek látja mindezt.Ezekben a pillanatokban együtt fohászkodik az eltávozott az ittmaradottakkal.Ezeket én így gondolom,így hiszem.Természetes tiszteletben tartom mindenki más ember felfogását ebben a témában.
      Szeretettel ölellek:Vali

    31. ruca on

      Szerbusz Hova.
      Több versed is olvasgattam és ehhez írok-de szinte bármelyikhez írhatnék-hogy nagyon finom emberi lélekkel, igazi emberi vonásokkal vezeted a tolladat a papíron, ami
      bennem nagy tiszteletet váltott ki. Igazán büszke lehetsz az írásaidra- nekem pedig
      nagyon tetszenek!
      Elismerésem:ruca

    Leave A Reply