Hol a tűzi játék? El maradt a lényeg,
Millió ránc keseríti el arcom, s telnek az évek,
Beborult ma az ég is, a nap már rég eltűnt,
Túl monoton lett minden mára az ami szépnek tűnt!
Reggel a jéghideg, délben már perzsel,
Nincs akarat, van az ami van, most már csak kedv kell,
Túl fejlett emberek, hiszik azt: okosabbak,
Csak a pénz motivál, s majd lesznek még okosabbak!
Oly mű a világ mert, az ember az isten,
Hatalomvágya az élete célja, s ez neki minden,
Már nincs neki társa, már nincs neki múzsa,
Nincs neki jövő, csak a kóros szörnyű emberi múltja!
4 hozzászólás
Szia
Nos amit ennyire jól megírtál, az szerintem nem más, mint a mai társadalom kórképe.Egymás fúrása, érdektől nyüzsgő ,,emberi”kapcsolatok, és persze, egyre több az ,,okos” ember.
Tetszett a versed!
Szeretettel:Kriszti
ezt a verset kicsit ekrontottam sajnos… a 2. szakaszban a az okosabb-okosabb rímpár az nemvalami szép. 🙁 bár nemtudom mennyire vészes…
Kedves Yeti!
Jó kis verset írtál! Tükör a mának.
Valóban nem túl jó a rímpár, de bevallom, a mondanivalóra figyeltem és csak a hozzászólásod olvasása után néztem vissza, az általad kiemelt hibára!
Nekem tetszett! Nem keresem a tökéletes verset! A lényeg, az érzés, amit kivált bennem és abban nem volt hiba!
Szeretettel: Falevél.
Kedves Yetiboy!
Az elején a tűzi játék, nem tüzijáték akart lenni? Amúgy lényegtelen, a rímpár ismétlésed, nem túl jó, de belefér.
Maga a monddani való, ütős, erős társadalom kritika, amiből egyre több művet kell készíteni, mind nekünk költőknek, mind az íroknak és zenészeknek.
Társadalom kritikád nagyon tetszett, igazán jó tükörkép, reméljük pár emberre hat ez a műved.
Gratulálok művedhez, amivel te is hozzájárulsz, ahhoz, hogy az emberek gonolkodása megváltozzon.
Most a művészek kezében a világ, akárki akármit mond. Nélkülünk összedőlne a világ.