azt hittem találok egy átjárót a világból, attól függetlenül hogy hol van onnan a hiányzó nap, azért hogy szívemre tegyem azért hogy a szeretet és a színek, vérkeringésben is legyenek jelzők ne parancsoljatok szívnek, magától dobog , rend hiába tiltasz, nem fog hiányozni, már nem fontos a csend, a fejemben van már az egész, nem hallani sikításom, az égig elfojtott, mint minden tiltás, de még várom azt a napot amikor elmondhatom helyi körülmények, kipróbáltam ott ahol állítólag még éjszaka van, tehát még sem vagy olyan vak mint a többiek, a végén egy szuggerált türelemmel fájdalmat is gyógyítasz egy visszajövő álomban amelyben nyugtalan ujjak lobbanó üzemanyag gyorsabban üti ki a szíved, ha bátrabb jelenlétre is maradt időd, gyújtsál csak fel, van oka, oka az elme, és a tiltása, ne engedd soha közel hozzá, közelebb már csak az intelligencia dolgozik, hagyd életben!