A Nihil látomása
Áll a semmi önmagában.
Vak tükrébe réved.
Üres ötlet null-agyában.
Végtelen nem-létek.
Semmi bámulja a semmit.
Groteszk kacsint vissza rá.
,,Oly nagy feladat nem lenni…"
– suttogja a nulla-száj.
Vadászgép zéró szemében.
Átsuhan nincs-íriszén.
,,Ennyi e kósza nem-élet
s minden volnék benne én?"
3 hozzászólás
A nihillizmus,a negativizmus,teljes antitevékenység,antiérzelem nagyszerű megéneklése,már-már dicsőítése.Ritka jó vers,milyent vonalvezetésben tömörségben és célirányosságban keveset olvashattam ezeken az oldalakon.
Gratulállok! -gyogyo-
Nagyon egyéni a versed, minden sora kicsit abszurd, mégis elképzelhető. Számomra annyira furcsa hangulata volt a versednek, de nagyon erős érzelmeket közvetítesz.
Tetszett az írásod, főleg az egyedisége.
H.
Vajon miért nem kapott ez a vers nagyobb figyelmet? oO
Ez tömény filozófia, elvont és groteszk, abszolút az én világom.
Olyan kérdéseket feszegetsz, amik érdekesek. Ide még visszatérek. Most csak annyit, hogy ez már első olvasásra is nagyon beleragadt a tudatomba.