November, te bús tél katonája,
csak nehezíted gyöngécske szívem.
Mit tegyek örök tavaszba zárva?
Magamat lassacskán elveszítem.
Hideg pokolból jössz évről évre,
te nyájas, ártatlan képű ördög!
Betáncolsz a Holtak ünnepébe,
nyomodban az avar is nyöszörög.
Ködöt lehelsz, hogy meg ne lássalak,
de hallom kaján nevetésedet.
Egyszer elérlek, te zord árnyalak,
egyszer még térdre kényszerítelek!
10 hozzászólás
Hát igen, kajánul nevet…
jó vers!
szeretettel-panka
Tegnap talpig ködben vezettem az autómat, ezt nem kedvelem az Őszben, amúgy megbarátkoztam vele. Csak keresgélni a szépségét , aztán sikerül meglelni.
Selanne
Köszönöm szépen mindkettőtöknek 🙂 Kedves Selanne, van néhány szép őszi nap, főleg október táján, de a többi részét képtelen vagyok megkedvelni. Én már így maradok szerintem 🙂
Üdv: Erika
Meg akarod te kedvelni azt a novembert, nekem az jött le. 🙂 Szerintem ezért írtál hozzá verset. Számomra ez egy fohásznak tűnik. A didergős hajnalok, kissé fázós reggelek és esték ellenére rengeteg öröm is van ebben a hónapban. Lám: mindjárt itt van Advent. 🙂
Ja, amúgy tetszett. 🙂
Kedves Tibor, szokták mondani, hogy "öreg vagyok én már bohócnak", hát annak is, de ahhoz is, hogy megkedveljem a novembert :)) De köszönöm 🙂
Szépen sikerült a természetet és
az érzéseidet hozzá hangolni!
Gratulálok:sailor
…"az avar is nyöszörög. " Szép képekben festetted le azt a kissé zord hónapot.
Remekül sikerült.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves sailor, kedves oroszlán, köszönöm szépen a méltatást 🙂
Mi más is lehetne, mint "A november"… Fél lábbal még az őszben topog, féllel meg már a télben tipor!
üdv
leslie
Úgy, úgy. Köszönöm jöttödet, kedves leslie 🙂