Elgémberedett, balga szeretethajhászás,
megalázó, nyafka esdeklések;
mennyi mindent adnál két megváltó szemért!
Feláldoztad olykor emberséged,
csak a nyugalom arca evezzen feléd!
Őt kerested az önző szerelemben,
de a perzselő kéjtől nem láttad sehol,
hisz az összes érzelem látszatra épült.
Úgy remélted, hogy a gyengéd szó felold,
ám a sebzett szabad vágy rabságba szédült.
Utána koslattál számos csoportban,
megrészegített a sok számító tekintet.
Pókhálóba szőtt a hamis részvét,
majd a fölbuzgó érdek izgágán legyintett,
gonoszul jelezve: nem nyersz békét.
Őt vártad mindenütt: a nyugalom arcát,
kinek baráti bizalma nem sért s nem izgat,
kivel megtapasztalod, mi is az öröm.
Mily felszabadulás, ha ajtaját kinyitja,
s többé sosem hagy cserben csütörtökön!
Ne kívánj többet, mint önmagad adhatsz,
kerüld a kétes, fertőző viszonyt!
Ne feledd: mindent te sem teljesíthetsz,
fele sem igaz, mit komisz szád kimond,
inkább önzetlenül add át a szíved!
A szeretet háza oly közel áll hozzád,
hol egy tapintatos angyal bármikor fogad.
Itt szégyenkezés nélkül megkapod az áldást,
s az orvgyilkos feszültség immár nem fojtogat;
Ezért minden porcikáddal légy nagyon hálás!
2 hozzászólás
Helló Tamás!
Kemény vers.Vannak benne egész jó mondatok.Biztos nem csókol meg akinek ezt írtad.
Ez "orvgyilkos feszültség" nagyon hatásos.Az utolsó versszak kifejezetten jó.
Lehet is hálás az ember a nyugalomért.Ha van.Nagy kincs .
Üdv:Ági
Szia Ági!
Tudod, a "te" forma nálam elsősorban az olvasó közvetlen megszólítását szolgálja.
Tehát nem egy kiválasztott személynek írom a verset, hanem általánosságban mindenkinek.
Az emberi kérdések és problémák nagyon hasonlóak és mindenkit érintenek.
Én soha nem akarok "keményet" írni, egyszerűen ilyen a stílusom, talán kezdem elveszteni az illúziókat.
Az önzetlen barátságot méltatom, amikor az ember önmagát adhatja, nem kell szégyenkeznie a társa előtt, mert kölcsönösen megértik egymást.
Én soha nem voltam nagy társasági ember, de egy ilyen személy jelenléte szinte mindig hiányzott az életemből. De hiszek benne, hogy megtalálható.
Bennem már a szerelem is a az "orvgyilkos feszültség" és az elviselhetetlen kötöttség érzetét kelti.
Köszönöm a véleményed, nagy kő esett le a szívemről, hogy eljutott hozzád az üzenet.
Üdv.:Tamás