A nyugalom szigetén nyugtalan emberek élnek,
elismerést, piedesztálra emelést remélnek.
Néhányan elvannak egymással, míg mások egyedül,
és fülükbe csak a nem létező cigány hegedül.
A nyugalom szigetén mind tehetség és mind művész,
bár sokak alkotása az érdektelenségbe vész,
kiközösített lények, hiszen csak az én a lényeg,
a nyugalom szigetén ez is, az is egy szemlélet.
A nyugalom szigetén is háboroghat a tenger,
felszínre hoz mindent, amit elenged az ember.
A nyugalom szigetét teremtője hozta létre,
de kalózok is kerültek annak fedélzetére.
Ma én vagyok a kalóz, holnap talán te leszel az
nyughatatlan lény az ember, ez tán mindünkre igaz.
Csak az elfogadás és a szeretet, mi reményt ad,
hogy a nyugalom szigete mindenkit el, s befogad.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
A nyugalom szigetén sok sok különlegességekkel
nézünk szembe és különösen az enberek
tünnek ki beképzelt teheségükkel!
“A nyugalom szigetén mind tehetség és mind művész,
bár sokak alkotása az érdektelenségbe vész,”
A befejezésnél ott a megoldás a békés együttlétre:
“Csak az elfogadás és a szeretet, mi reményt ad,
hogy a nyugalom szigete mindenkit el, s befogad.”
Gratulálok ötletes versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Hálával és szeretettel köszönöm a látogatást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita
“Ma én vagyok a kalóz, holnap talán te leszel az
nyughatatlan lény az ember, ez tán mindünkre igaz.
Csak az elfogadás és a szeretet, mi reményt ad,
hogy a nyugalom szigete mindenkit el, s befogad.”
Kedves Rita!
Kitűnő ötletes versedhez szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm a jelenléted és a gratulációd. Tudod, hogy van? Vannak napok, amikor nincs ihlet, aztán meg nem győz az ember írni. Az utóbbi napjaim ilyen írásosak voltak.
Volt alapja és jött magától.
Szeretettel: Rita
Szia Rita!
Tetszett a “kalózkodásod”!
szeretettel: túlparti
Kedves Túlparti!
Köszönöm az olvasást és a szerethető hozzászólást.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
A nyugalom szigetébe Léket ver az ember.
Elpusztul, megfullad aki úszni nem mer.
Szeretettel!
Yoco
Drága Rita,
Nagyon szép allegórikus alkotás.:)
A nyugalom szigete olyan mint a világunk kicsibe, sokan a lakói közül hirnévre vágynak, mások lélekelixirre,
‘A nyugalom szigetén mind tehetség és mind művész,
bár sokak alkotása az érdektelenségbe vész,
kiközösített lények, hiszen csak az én a lényeg,
a nyugalom szigetén ez is, az is egy szemlélet.”
Itt is szokott háborogni a tenger és vannak összeütközések, mindenki másra hajt, mást olvas ki a művekből.
A zárósorokban kifejted.hogy csakis az elfogadás segiti megmaradni békés óázisnak kis világunkat .
“Csak az elfogadás és a szeretet, mi reményt ad,
hogy a nyugalom szigete mindenkit el, s befogad.”
Mély elismeréssel és szeretettel gratulálok.
napfény