A nyúlandóság balladája
A múltunk; rácsok, vaksi bakság,
nők, prémek… és ha alkonyul,
várjuk, a Szentek megmutassák,
értünk is van, ki visszanyúl
szelíd kezekkel, nem vadul,
s tudjuk, a búza jobb a rozsnál
ha már a kardunk tokba rozsdál
megváltoztathatatlanul.
Ajánlás
Herceg, ha majd az asztalodnál
ezernyi fényes gyertya gyúl,
s borús dalokba andalodnál,
sorodra gondolj: házinyúl.
10 hozzászólás
Kedves aLéb!
Remekre kerekedett!
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Köszönettel olvasom, hogy tetszett, örömmel láttalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Bevallom, hogy azért nem szóltam másutt ehhez a vershez, mert akkor még egyáltalán nem értettem, most viszont dereng némi fény. 🙂 Talán valamiféle női szeszély ébredt bennem, vagy efféle, így már könnyebb átgondolnom iróniád. 🙂 Az jött le, hogy a hős herceg gyertyákat égethet ezerszám, miközben tán énekelnek is ezt-azt, és a történet szerint nem túl vidám nótákat. 🙂 Várja a szép kezet, ami már alapból is övé, simítja arcát, de ez nem elég neki. 🙂
És a hercegnő? Ő nincs a képben, csak a rozsdás kard, meg a tokba zárt reménytelenség.
Nagyon tetszik a vers felépítése, szerintem ötletes. A "házinyúl"? Arra elvileg nem lövünk, de úgy érzem, itt más szerepe van. Hogy lövésem nincs erről, azt nem is titkolom. 🙂 Maradt még bennem bőven gondolat, mert számomra ez az eddigi legnehezebb versed. Még nem tudtam teljesen megfejteni, de mindenképpen tartalmas, a rejtvény pedig adott, úgyhogy… 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Egy játék volt, ballada amiben szerepeljen a házinyúl… :-). Bennem a reinkarnáció egyfajta történeti áthallása fogalmazódott meg egy időcsavarral, ahol az elkényeztetett, de korosodó "baknyúl" és a "vers férfi főszereplője" sorsának közös vonásai képeződnek le. A vers iróniája szándékom szerint leginkább az Ajánlásban fogalmazódik meg, ahol a villoni balladák hercege torzul át olyan kényúrrá, akinek a sorsa összeolvad a jól tartott, ámbár már kiöregedett baknyúl végzetével :-). Dióhéjban ennyi, semmi komoly mondanivaló… habár :-))). Nagyon köszönöm, hogy elgondolkodtál a vers alatt, valóban nem egyértelmű, viszont az áthallásai jelentős részét remekül ismerted fel (az a női ösztön, az közelebb vitt 🙂 ). Örömmel láttalak itt.
aLéb
🙂 Jó játék volt, no meg a házinyúl. :)))
Ebből az aspektusból kicsit másként világlik versed, de nem bántam meg, hogy próbáltam kibontakoztatni mindenfajta csavarosságodból. 🙂
Azért azt megjegyzem még, hogy elég rendesen felnőttél a feladathoz. 🙂 Dióhéj ide vagy oda, no meg a házinyúl. :)))
A "habár" is tökéletesen érthető, és annak végképp örülök, hogy nem lőttem bakot, legalábbis talán. :)))))
Jujjjjj, az áthallásaimra figyelnem kell, mert sajnos gyakoriak. 🙂
A női ösztön pedig adott. 🙂
Köszi a magyarázatot, nekem öröm, hogy elmondtad az indíttatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszi, hogy visszajöttél Kankalin :-).
aLéb
🙂 Elárulom, hogy csak a házinyúl miatt. :)))))
Köszi, Kankalin :-).
aLéb
Szia aLéb!
Bevallom, semmi magasröptű gondolat nem fordult meg a fejemben, míg olvastam, viszont filmet láttam. A két lét párhuzama egymást váltó, átfedő, egymásba mosódó képek játékaként pergett le előttem.
Tetszik!
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen!
Pontosan értelmezted, és örülök, hogy tetszett, köszönöm.
aLéb