Felhőhabokon úszó emlékgondolám
tárva-tár
elém egy távoli, fénybe hajló
láthatárt.
A napecset gondtalan
múltsugarat fest,
míg rád gondolok lényed bennem
kultuszalak lesz.
Egyedül ülök a padon.
A nap száraz helyre iszkol.
Lassan az égtenger éjhalán
milliárd csillagpikkely lubickol.
Elmém szerte a széllel süvítőn suhan,
s a semmibe kísér
a földszagú légruhába fújt rétillat,
hová a veled töltött
ősz hajú régcsuhába bújt lét illant.
Egyedül ülök a padon.
A természet hangos zenésze
félve csöndköntöst ölt.
Csak a végtelen ég hörög.
A víz színére – hol lelkem lődörög –
örök ködrög görög.
A feszült ősz-eső százezer cseppre szakad.
Mind feszes szálakon szalad,
ám helyed szárazon marad.
Egyedül ülök a padon?
14 hozzászólás
Kedves Bertalan!
József Attilától már eddig is sokat tanultál, folytasd, nem bánod meg…
Szeretettel üdvözöl Szalki Bernáth Attila
Tisztelt Uram:
mint ismeretes: "jó pap holtig tanul", hasonlóképp, jó diákként mély alázattal leszek továbbra is József Attila hű olvasó-"növendéke". Tanácsodat megfogadom! (Szavaiddal élve:) nem bánom meg! :))
Minden jót!
Berci
Kedves Berci!
Néha nagyon is jó egyedül ülni a padon. De még jobb annak, aki ott a padon egyedül ül, de még sincs egyedül. Különben is, az egyedüllét egy író embernek sohasem a magány, hanem egy sürün nagyon is kivánt alkalom. Az egyik rövid idézetében azt írta Andrew Matthews:
"Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé"
Én nagyon szeretem, és élvezem is az egyedüllétet, amikor a gondolataimat ellenőrzés nélkül szabadon engedem, és majdnem mindig akkor jönnek ilyen egyszerű, de talán azért olyan ritka gondolatok, mint sok versbeli témám mutattja.
Üdv Tóni
Kedves Tóni:
egy húron pendülök Andrew Matthews és az általad megfogalmazott dallamos és igaz sorokkal, és itt köszönöm meg, hogy olvastál!
Üdv:
B.
Szia B.B. 🙂
Osztályozlak, keményen. Mindenképpen ötöst érdemelsz, csillagokkal. Eszméletlen, amit produkálsz. Egyszer úgyis észrevesznek mások is, az nem létezik, hogy nem.
Nagyon tetszik a keret, s a közte megbúvó pillanat, amikor rendkívülien egyedi kifejezéseket használva bekúszol a versbe. A képeidről nem is merek szólni, csak egyesével elképzelem őket, aztán már úszom is velük, tovább. 🙂
A mozgalmasság magával rángat, ami most nem semmi, mert kicsit megültem. 🙂
Berci, ez annyira gyönyörű, hogy én ragadok kardot, vagy esetleg tőrt, hogy megvédjelek, ez dukál neked. 🙂
Az a "csöndköntös" felkeltette érdeklődésem, búvok belé rögvest! 🙂
A záró kérdésre "nem"mel kell válaszolnom. Én is ott ülök, ha engeded! 🙂 Sokat írj, én élvezem! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Gyönyörű sorok, gyönyörű költői képek!
Különleges gondolat-sorok, amik elképesztően hatnak rám.
Tehetséged vitathatatlan…minden versed egy-egy gyöngyszem.
/tudom, ez elcsépelt mondat, de nem jut eszembe hirtelen
ettől megfelelőbb, ami alátámasztaná azt, ami oly nyilvánvaló/
Szeretem a műveidet, sikeres jövőt jósolok Neked.
Köszönöm, hogy vagy!!!!!
Kedves Zsike, nagyon boldog vagyok soraid olvasása után, vitatnám tehetségem vitathatatlanságát, de nem vitatkozom :)) inkább még egyszer köszönöm az egyáltalán nem "elcsépelt" hozzám írt szavaidat!!!
Üdv:
Berci
Kedves Berci!
Eme versed is remek. Csodálom a kimeríthetetlen szókincsedet. Különlegesek, egyediek, mégis beleillenek a gazdag magyar szókincstárba. Tehát igen jól érthetőek. Nem lehet csak egyszer elolvasni, mert ritkaságnak számít.
Ehhez is csak gratulálni tudok, s legalább kétszer-öt csillagot is megér!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Ohh Kata, ismét olyan szavakkal illettél, melyek után kapkodom a levegőt, sőt már a székről is lefordultam… a padlóról végzek nyújtózkodás-gépelést… de nem csépelést akarok – mármint a köszönettel – egyszerűen hálámat kifejezni, hogy ismét olvastál, akármennyire is tudok érthetetlenül dagályos lenni… te mindig átküzdöd magad szóerdeimen és jókedvvel írsz hozzám a vers-túrák után!
Nagyon köszönöm neked is!
Szeretettel ölel:
Berci
Ez igen! Ha én választhatnék, az én ikonom egy pad lenne, ezt más sokan tudják. S ez a versed emlékeztet arra, hogy vajon miért is. rengeteg fotóm van, szeretem a padot ábrázoló képeket is, írni is írtam már párszor róla. Ezért is tetszett különösen a versed. A többit leírták a többiek.
szeretettel-panka
Kedves panka, kösszenet, hogy írtál ide, annak ellenére, hogy igen terebélyes elemzéseket kaptam előtted, és örülök neki, hogy tématestvérekké lettünk a padon. :))
Üdv:
Berci
Drága Kankalin!
Egymás őrei lettünk ebben a méretes versvilágban :)) de lassan úgy érzem egymás társai is… nekem már nem lenne Napvilág a Napvilág nélküled… sok erőt adsz, hogy folytassam, mit elkezdtem 🙂 KÖSZÖNÖM! Innentől közös padot bérelek :))
szeretettel: B.B.
Kedves Bertalan!
Roppantul tetszett a versed!!!!! Gyönyörű, misztikus, elbűvölő!!!!
Szeretettel:
Nairi
Kedves szép nevű Nairi!
Olyan jelzőkkel illettél, vagyis a verset, hogy nekem kellenek jelzők, irányjelzők, hogy megtaláljam, s beleájuljak a kanapéba :))
Örültem, hogy olvastál, megteszem én is, most, hogy így rám találtál!
Berci