mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz..
de ne úgy tedd, hogy senki ne vegye észre, tedd a terítékre..
így talán lesz egy pár ember, ki hiszi, ez nem így alakult ki..
nem lesz szükség verítékre..
és hinni fog abban, hogy emlékeiben, a gondolatod szárnyat bont..
picit mindennap hazudnak az emberek..
saját Magad becsapni a műremek, ezt ne tedd..
várom már azt a napot, mikor az emberek a parkban úgy fognak kezet..
hogy pillájuk meg sem remeg..
de ami csak Neked szól, minden, mi miénk lehet..
jó itt a parkban ülni, egy padon, Veled…
9 hozzászólás
A szívemig ért ez a vers, Dinipapa, nagyon nagy igazságot tártál elénk, és olyan könnyedén…. azt hiszem, ezt még el fogom olvasni jó néhányszor:)
" hogy pillájuk meg sem remeg.." s szemükkel szemedbe néznek…, s oda-vissza mosollyal ölelkeznek…
szeretem verseidet Dini! Mindig elindít bennem ezernyi érzést… Köszönöm Neked!
Csodálatos ez a versed is, mély igazságokat társz elénk gyönyörű formában.
Jó gondolatokkal telitűzdelt jó vers! 🙂
Kedves Dinipapa! Ez remek vers, nagyon tetszett, megfogott. Szerintem még fogom olvasni! Andika
Köszi Kedves Andika!
jól esett a hozzászólásod…)
Keves dinipapa!
Én is "várom azt a napot…"! Nagyon szép lenne! Mint a versed. Sok igazság, tetszetős köntösben!
üdv: wryan
Köszönöm Wryan!
Egyszer találkozhatunk a parkban..))
Ja és kezet fogunk..)
Sok szép – manapság még talán kissé utópisztikus – gondolatokkal teli vers.
Gratulálok: András